Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
JÁSZI OSZKÁR ÉS A „REVISTA VREMII" 1229 Maniu elképzelésének elméleti alapzata az volt, hogy a népeknek predeterminált sorsuk, történelmi hivatásuk van, s ennek mindenképpen eleget kell tenniök. Ez nem új gondolat, a Duna menti népek egymásra találását szorgalmazó elméleti szakemberek és gyakorlati politikusok sokszor hivatkoztak a közös Sorsra, a társadalmi Parancsra, egyszóval a társadalmi determinizmus érveivel operáltak. Ezt tette egyebek között a maga módján Jászi is („... egyesek bátor kezdeményezése, a gyorsabb fejlődés ellenállhatatlan szükségletének erejétől támogatva, kibontakoztatja egyes népek Sorsát", „így van ez megírva a sors könyvében" stb.) Maníunál az elhivatottság megvalósításának premisszája az, hogy tudatosítsák a nemzetben, mit szabott rá a történelem. A párhuzam még itt is folytatódik, amikor ugyanis Jászi a közvélemény szerepét taglalja, szintén arra gondol, hogy a sorsszerű egymásrautaltságot tömegméretekben tudatosítani kell. Megtaláljuk Maníunál az egység és sokféleség egymásba fonódásának Jászinál is fölbukkanó tételezését, ez a teoritikus megközelítési mód hatotta át az általuk fölkarolt új államközi kapcsolatok jellemzését. A sokszínűségében mégis egységes, a nemzeti kisebbségekkel együttélésben mégis nemzeti állam gondolata Maníunál ekkor összekapcsolódott a maga módján értelmezett demokratikus államszervezettség szükségletével. Ha politikai gyakorlatát zárójelbe tesszük, s elvonatkoztatunk attól, hogy a politikai hatalom részleges birtokosaként, később miniszterelnöki minőségében sem haladta meg a hangzatos kijelentéseket, ha csak a szavakat vesszük tekintetbe (Jászi romániai látogatásakor is minden bizonnyal ezt tette, annál is inkább, mert akkor még jórészt csak a szavakat ismerhette), akkor joggal megállapíthatjuk: Maniunak a húszas évekbeli írásai, beszédei alkalmasak voltak arra, hogy a környező államok felé a nyitás lehetőségét megcsillantsák. Az ismételten visszatérő korreláció, az, hogy valamely állam belső helyzetének ésszerű rendezése előfeltétele a külső kapcsolatok racionális átépítésének Maníunál is megmutatkozik. A húszas évek elején ezzel a két síkkal behatóan foglalkozott, egyebek között az „Institutul Social" egyik ülésszakán tartott előadásában.36 A két téma alegnagyobb mértékben összevágott Jászi érdeklődési körével, akit a nemzetiségi kérdés szakavatott ismerőjének és az államközi kapcsolatok megjavításán töprengő gondolkodónak ismert mindenki. Maniu kifejtette: a nemzeti eszme alapja a nyelv, a szokások, gondolkodásmód, hagyomány, törekvések egysége (látható, hogy a gazdasági kapcsolatok itt még mellékesek), ehhez tevődik hozzá a sajátos politikai szervezet: az állam (nyilván ez biztosítja a nemzet számára az imént elhanyagolt gazdasági egységet). Kézenfekvő tényként ő is elfogadja, hogy a nemzeti keretek és az államhatárok a mi tájainkon nem eshetnek egybe, minek következtében valamely nemzeti állam teljes homogenitását nem lehet biztosítani. A nemzeti kisebbségek léte tehát szükségképpeni, számolni kell 36 A szöveg cikksorozat formájában megjelent a Románia című lap 1924.174.175.176. számában. A Magyar Kisebbség kivonatosan magyarul is közölte. (1924. jún. 1.11. sz. 477—480., jún. 15. 12. sz. 517— 524.)
