Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
1228 BALÁZS SÁNDOR eszközök gyorsan működnek, így egyre közelebb kerülnek egymáshoz a népek jobban megismerhetik egymást, mind inkább függhetnek egymástól. Nos éppen azt az adottságot kell kihasználni, egymás jobb megismerése és egymásra utaltságunk tudatosítása lehet az egyelőre távolba vesző összefogás-eszme megvalósításának útegyengetője. Csak sajnálhatjuk, hogy RV csoportosulás a lap megszűnésével fölbomlott, pedig talán tehetett volna valamit legalább e közvetlen feladat becsületes teljesítéséért; csak sajnálhatjuk, hogy az ebben segítséget nyújtani tudó Jászi Oszkár az óceánon túlról már nem lehetett mentora még az említett (legalább) minimális feladatvállalásnak sem. * Felelevenítettünk egy, mind a Jászi életútja, mind a magyar—román baráti kapcsolatkeresés szempontjából csak epizódnak nevezhető eseménysort. Ez az epizód azonban — akárcsak a szó irodalmi értelmében — a fő vonalhoz csak érintőlegesen kapcsolódik ugyan, de az egésznek a kibontakozása és megítélése szempontjából nem elhanyagolható. Egyik vonalon sem: Jászi ezt megelőző és ezt követő munkálkodása közötti kapcsolatteremtés vonatkozásában sem, de a két szomszédos ország egymást megértéséért, a köztük levő szálak megerősítéséért folyó munkálkodás szemszögéből , sem. Mindkét viszonyítási rendben egy nagyobb egység szerves részével van dolgunk. (Jászi életműve szempontjából például nem lenne érdektelen kielemezni, vajon a monarchia összeomlásáról ezidőben írt művének egy-egy értékeléséhez mennyiben járulhattak hozzá romániai tapasztalatai, s a negyedik levélben említett személyi kapcsolatok mivel segítették hozzá ahhoz, hogy jobban megértse, mi is feszítette szét a régi birodalmi államberendezkedést.) Maradjunk azonban ez alkalommal csak a másik szférában, s csupán jelzésekkel próbáljuk érzékeltetni, hogy a Jászi-RV viszony egy szélesebb folyamatba belefoglalható sokatmondó részjelenség. Ugyanebben az időben — egyelőre a húszas évek első felében vagyunk — mind a román, mind pedig a romániai magyar kisebbség egyes szóvivői Jászi és az RV hangvételéhez hasonló érvelésekkel próbálkoztak. Román részről Iuliu Maniu, a kisebbségi magyarság köréből Gyárfás Elemér nevét említhetjük példának. A korabeli román vezető politikusok közül Maniu volt az első, aki elméleti és gyakorlati indoklással, egészen a tervkidolgozásig menően, elkezdte a magyar kisebbség soraiban is részben kedvező fogadtatásra talált (persze nem kevésbé utópikusnak bizonyult) alapozást Európa e térségében élő népek együttműködéséhez. Ha tárgyilagosan akarunk ítélkezni efelől, akkor el kell tekintenünk e politikus későbbi szomorú emlékű pályafutásától, s kizárólag a korba helyezve, az akkori elgondolásainak akkori közvetlen hatását mérelegve mondhatunk értékítéletet. Jászi nyílt levelében elismeréssel írt Maniu „történelmi logikájáról", a róla szerzett értesülései ugyanis ekkor még részben fedhették a „saját logikáját". Már csak e párhuzam kitapintása érdekében is érdemes vázlatosan ismertetni a korabeli Maniuelgondolást, mint a Jászi-RV viszony külső eszmei légkörének egyik jellemzőjét.
