Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
JÁSZI OSZKÁR ÉS A „REVISTA VREMII" 1217 erőteljes a sarkítás: a javaknak, gondolatoknak áramlása és az elnyomás, kizsákmányolás alternatív viszonyba kerül. Ez a polarizálás a kisebbségi sorsba került romániai magyarság számos hangadójánál is visszatért. A Duna-medencében esetleg kiformálható, az őszinte barátságot és együttműködést megtestesítő államközi szervezettség szükségképpeni velejárójának tartották — a kereskedelmi és termelési kooperáció elmélyítése mellett — a művelődési értékek korlátok nélküli mozgását. Jászinak ebben az időben megjelentetett publicisztikai írásaiban is ott lebeg a felszólítás az európai szintű vagy szűkebb körű állami—nemzeti összefogásra. Az általa szerkesztett Huszadik Században — ha nem is tengelykérdésként — visszavisszatért a nemzetközi összefogás szükségességére, mindig összeegyeztette a nemzetit és a nemzetközit. Híres megállapítása: „Az emberiség ügy van alkotva, hogy a nemzetközihez a nemzetin vezet keresztül az út"2 2 — szinte szállóigévé vált. Az Európai Egyesült Államok megteremtésének híve volt, de az ő elgondolása különbözött a Lenin-bírálta jelszótól. Ennek illusztrálására elegendő egyetlen, a lényeget visszaadó mondatot idézni: „A filiszterek ugyan nem hiszik el, de úgy van, a munkásmozgalom oly óriási lépésekben halad előre, hogy nem adok neki egy-két generációt, és a kapitalizmus mai formájában megbukott, és a munkásdemokrácia ki fogja alakítani az Európai Egyesült Államokat."2 3 Ez nyilván nem — Lenin szavait parafrazálva — a kapitalisták megegyezése lett volna arra vonatkozóan, miként kell elnyomni Európában a szocializmust, és hogyan kell megvédeni az összerabolt gyarmatokat. Végül Jászinak ekkor írt utolsó tanulmánya — ebben a legnagyobb méretű a megegyezés az Aurel Popovici nézeteivel — „Magyarország jövője és dunai Egyesült Államok" című. (A monarchia jövője címen közölt írásának 1918-ban Budapesten megjelent második kiadása.) Ez a munka a térségre vonatkozó, új államok kialakítására tett utópisztikus javaslatok egyik csúcspontja. Azok, akik csak néhány év után is, a gyökeresen megváltozott helyzetben újból dédelgetni kezdték a gondolatot — így az RV köré tömörülő értelmiségiek —, nem kerülhették meg ezt a Jászi-változatot, valamilyen módon viszonyulniuk kellett hozzá, még ha csak úgy is, hogy a hozzá hasonló román variánshoz mérték. A szerző látta, hogy a dunai Egyesült Államoknak a könyvében kidolgozott tervezetét merő utópiának fogják tartani, s igyekezett eleve visszaverni az utópizmus vádját. A (mai) olvasó számára azonban egyáltalán nem meggyőzően. íme az elutasított lehetséges vádak: az elvi konstrukció rossz — sajnos, így igaz; a részletkérdésekben hajótörést fog szenvedni a terv — ez az utópizmus szemszögéből lényegtelen, hiszen az alkalmazásra még csak próbálkozások sem történtek; hiányoznak a megvalósításhoz szükséges szellemi tényezők — sajnos, ez is így igaz. Nincs tehát mit tenni, Jászi szándéka ellenére mégiscsak utópiának kell tekintenünk akkori elképzelését, s nem a realizálódás lehetőségei, hanem az ennek ellenére benne 22 A nemzetiségi kérdés és Magyarország jövője. In: Jászi Oszkár publicisztikája. Bp. 1982. 172. 23 A nemzetiségi kérdés újabb fejleményei. In: Jászi Oszkár publicisztikája. Bp. 1982. 204.
