Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
JÁSZI OSZKÁR ÉS A „REVISTA VREMII" 1215 eltűntek azok a dilemmák, fenntartások, ellentmondások (mondjuk a birodalmi jelleg s a nemzeti szuverenitás között), azok az illuzórikus beütések (például, hogy a hatalom birtokosai jószántukból fogják megoldani a monarchiát feszítő konfliktusokat), amelyek javasolt programjának reális voltát megkérdőjelezték. Megmaradt ezzel szemben az általa elképzelt együttműködés gondolata, a kapcsolatteremtés szükséglete, most már új formában, nem a régi keretek megőrzésével. Programtervezetéből ugyanis közvetve kitűnt, hogy a birodalom romjain felépült új államalakulatok egymásra utaltak, s a monarchia restaurálásának veszélyét elkerülve, biztosítani kell a most már önálló „szervezeteket" felfrissítő élénk vérkeringést. így a történelem által átformált Popovici-féle eszmék az új politikai környezetben tovább hathattak, méltán válthatták ki Gafencu elismerését, s joggal állíthatták párhuzamba Jászi koncepciójával. Az egymás mellé állítás megalapozottságának igazolására hadd helyezzünk reflektorfénybe néhány gondolatot a Jászi-életműből is. „A történelmi materializmus állambölcselete" című, 1906-ban Budapesten kiadott könyvében (a közel három évvel azelőtt írt tanulmány második kiadásában) fel-felcsillan egy-egy tovább vihető eszme az állam külső funkcióira és az államok egymáshoz való viszonyulásában parancsolóvá vált változásokra nézve. A Marx és Engels álláspontjával ekkor még itt-ott egyetértő, de kritikai ellenvéleményét sem elhallgató szakíró azonosult a marxizmus megteremtőinek azon nézetével, mely szerint az állam a kizsákmányolás eszköze. Csupán arra figyelmeztetett, hogy ezt a lényegi elemet ne abszolutizálják, ne tartsák egyedül meghatározónak, nehogy homályban maradjon az állam másik fontos funkciója: a tervszerű vezetés mellett a kooperáció megvalósítása. Szövegeiből az is kitűnik, hogy ezt az együttműködési feladatkört legalább ugyanolyan szintre helyezte, mint a kizsákmányolást.1 8 A polgári liberalizmus áttetszik ezen a súlypontelosztáson, az ő szemében az államon belül a tervszerű együttműködés és az emberi szabadság legmagasabb szintje egybekapcsolódik, s ez lenne az eszményi államszervezet. Jászi az állami kooperáció szükségességét áthelyezte a nemzetközi szintre is: „A termelés és a fogyasztás tervszerű rendezése csak nemzetközi alapon valósítható meg" — állította.1 9 A nemzetközi kooperáció révén vélte megvalósíthatónak az általa elképzelt „új rendet", amelyben minden államnak befele irányuló tervszerű gazdaságszervező funkciója egymásba szervesül a kifele mutató, gazdasági egységteremtő szereppel. A Marxra és Engelsre történő hivatkozás nem változtat azon, hogy ebben a Jászi elgondolta nemzetközi szerkezetben valójában a radikális polgári gondolkodás érvényesül, a trösztök, monopóliumok mintájára megszervezett demokratikus világgazdaság utópikus képe rajzolódik ki. De még így is van benne jó néhány racionális elem, amely a húszas évek gazdasági (s nemcsak gazdasági) egységteremtő 18 „Az állam kizsákmányolási szerepe mellett — írja — sohasem homályosult el, sőt azzal legalábbis egyenlő fontosságú marad másik ősibb fundamentális szerepe, mely létének alapja — a tervszerű vezetés melletti kikényszeríthető kooperáció." [Jászi Oszkár: A történelmi materializmus állambölcselete. Bp. 1906. 56.] " Uo. 147.
