Századok – 1985

Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195

JÁSZI OSZKÁR ÉS A „REVISTA VREMII" 1205 kezdeményezés, megjelentek, kevesen ugyan, a „szövetséges" elmék, egyszóval tevékenyen megnyilvánulnak egyes szabad személyiségek, akik lelkesítik a megmerevedett közvéleményt. A legkiválóbb értelmiségiek elszigeteltségét és függetlenségét tehát természetes előnynek, nem pedig elkerülhetetlen hiányosságnak kell tekintenünk. E visszahatás tollforgatói és ösztönzői a reformáló, alapvető és összegező eszméiket tudatosan az osztályok, fajok és pártok közötti harc területe fölé emelik annak érdekében, hogy e csoportosulásokon kívül és felettük tevékenykedjenek, és saját útjukat kövessék. S eképpen egyes kiváló gondolkodók nézetei és eszméi máris olyan szinten váltak hatékonnyá, amelyet ezek a gondolatok sohasem értek volna el, ha az ún. „reálpolitika" szokásos eszközeivel éltek volna. Napjainkban egy egyedülálló ember, H. G. Wells, a világpolitika befolyásos tényezőjévé válhatott pusztán azáltal, hogy politikai felfogásának igaza s a publicisztikai tevékenysége által formált európai, ázsiai és amerikai közvélemény támogatja. Úgy hisszük, csak ezen az úton lehet majd elérni azt, hogy a Duna menti országok felvilágosult, haladó és művelt közvéleménye mozgalmat indítson a népek gazdasági és művelődési közössége javára; elég erőteljes és komoly mozgalmat ahhoz, hogy túllendítsen bennünket a ,,kis állam"gazdaságpolitikájának holtpontján termékenyebb és tartósabb perspektívák felé. Való igaz, hogy az ilyen őszintén demokratikus és békeszerető elmék száma minden országban csekély; egybecsengő szavuk azonban elég erős ahhoz, hogy meghallgattassék. A különböző népek egyes személyiségeinek közös fellépése a dunai népek közötti kulturális megegyezés érdekében bebizonyítaná — „via forti" e megegyezés szükségességét. E személyek kezdeményezése lenne minden szolidarizáló tendencia kikristályosított pontja, olyan eszköz, amely alkalmas arra, hogy egy tevékeny és lendülete teljében levő értelmiséget aktivizáljon a „Dunai Szövetség" eszméje mellett. Ez alkalommal nagy vonalakban bemutatunk egy tervezetet ennek az eszmének gyakorlati előkészítésére. A terv maga nem üj. Még a háború előtt alkalmam volt nyílt eszmecserét folytatni a csehszlovák, délszláv és román értelmiség néhány kiváló képviselőjével arról, miként lehetne megteremteni a Duna menti népek valamilyen kuturális ligáját, amely összefogná a szomszéd népek tudományos, művészeti és kulturális életének demokratikus „képviselőit", és az osztrák—magyar birodalmat az idők szellemének megfelelő rekonstrukció felé irányítaná. Ma, amikor a Habsburg-hidra elpusztult, ennek a gondolatnak az időszerűsége még nagyobb érdeklődésre tarthat számot; nem azért, természetesen, mintha vissza kellene állítani a régi, olyannyira gyűlölt monarchiát, hanem azért, hogy egyengessük az utat a dunai népek közötti szövetség előtt. Úgy hisszük, döntő lépést tennénk a cél felé, ha össze tudnók fogni az utódállamok és Magyarország kisszámú kiválasztott képviselőjét, azokat, akik 9 Századok 1985/5—6