Századok – 1985
Közlemények - Gebei Sándor: Ukrajna és Oroszország egyesülésének (1654) kérdéséhez I/97
UKRAJNA ÉS OROSZORSZÁG EGYESÜLÉSE (1654) 115 Ukrajna különállását a Rzeczpospolitától Hmelnyickij a háború egész ideje alatt, mindenkor fennen hangoztatta. Grigorij Unkovszkij cári küldönc előtt például 1649 tavaszán kijelentette, hogy János Kázmérra a kozákok nem esküdtek fel, a koronázási ünnepségen nem vettek részt a Zaporozsjei Had képviselői, „így mi tőlük szabadok lettünk", de a háború addig folytatódik, míg vissza nem szerzi a kozákság a Kijevi Rusz uralkodóinak országát.6 5 1649—50 fordulóján még felszabadultabban nyilatkozott a hetman: „.. .átkozott vallásuktól megszabadultunk, zaporozsjei földön sok várost átengedtek (a lengyelek — G. 5.), magunk között határvonalat húztunk, . . . " б6 1653 szeptemberében pedig Hmelnyickij János Kázmért arra szólította fel, hogy „a hetmant és a Zaporozsjei Hadat ne nevezze sajátjának a jövőben, és a hetmannál lévő városokat ne próbálja visszaszerezni .. ."6 7 A fővezéri kinyilatkoztatások mellett az Ukrajna szuverenitását igazoló hetmani tettek is legalább ilyen beszédesek. Hmelnyickij és főbb munkatársai — Vigovszkij, Kovalevszkij, Bogdanov, Tyetyerja — a kozák állam közvetlen irányítói 1654-ben az országhatárokon belül — délnyugaton Dnyeszter, Jampol, Csernovci városok; nyugaton a Szlucs folyó; északon a Pripjaty folyó; északkeleten és keleten Oroszország; délen a krími kánság által határolt területen — kül- és belpolitikai intézkedéseiket, hadügyi, pénzügyi döntéseiket minden nehézség nélkül foganatosíthatták. A népi és társadalmi összetétel alapján heterogén Zaporozsjei Hadat Hmelnyickij rövid idő alatt korszerűen felszerelt, ütőképes nemzeti hadsereggé formálta, s azzal saját belátása szerint rendelkezett. Szintén neki tulajdonítják a történészek az első önálló diplomáciai tevékenységet indító lépést, a Krímmel létrehozott katonai szövetséget, amely az addig ismeretlen „lázadónak" 1648—49-ben nemzetközi visszhangot kiváltó elismerést hozott. Ez a csak kezdetben sikert eredményező politika a diplomáciai kapcsolatok létesítésének széles útját nyitotta meg. A hetman és a kancellár, mint a szuverén ukrán állam vezető politikusai léptek fel és teremtettek jószomszédi (Moldva, Törökország), baráti (Erdély, Svédország) viszonyokat, küldötteik, futáraik gyakran megfordultak a varsói, bécsi udvarokban is. Kísérlet történt az önálló pénzügy megteremtésére is. A csigirini pénzverdében előállított és kibocsátott új pénz előlapját kard, hátlapját pedig a hetman neve ékesítette.6 8 Bár további sorsáról bővebbet nem tudunk, valószínűnek tartjuk, hogy kellő gazdasági alap hiányában nem volt átütő jelentősége. A háború során kozák kézbe került királyi javakat, birtokokat, sztarosztaságokat, katolikus egyházi vagyont háborús kiadások fedezésére használták. Egy-egy csata után szerzett gazdag zsákmány a Zaporozsjei Had kozákjai között oszlott meg, amelyből élelmet, lőport meg más hadiszereket vásároltak. Szükségleteiket csak 65 Vosszojegyinyenyije II. k. 152—154. 66 Ua. II. k. 269. 61 Ua. III. к. 438. 68 Ua. II. 316. 7*
