Századok – 1985
Közlemények - Gebei Sándor: Ukrajna és Oroszország egyesülésének (1654) kérdéséhez I/97
116 GEBEI SÁNDOR Oroszországból elégíthették ki, s ezt az orosz kormányzat vámmentes kivitellel támogatta. A békés termelő munkát mind a szakadatlan háborúk, mind a „zaporozsjei Machiavelli"6 9 kialakulatlan belpolitikája negatívan befolyásolta. Míg a lengyelek elleni kérlelhetetlen harc kiemelkedő hadvezérét hadi érdemeiért az egész Ukrajna tisztelete övezte, addig a békés időszakokban kiadott, a kozákok jobbágysorba való visszakényszerítését célzó univerzáljaival a közkozákok gyűlöletét vívta ki. De hogyan is birkózhatott volna meg ilyen feladattal, amelyet a lengyelek sem kényszerrel, sem ígéretekkel megoldani nem voltak képesek? Hogyan kényszeríthette volna Hmelnyickij övéit, a jobbágyságot tagadó, szabadparaszti kozák állapotokhoz szokott tömeget például adózásra? Hogyan helyezkedhetett volna szembe éppen azokkal, akik a hetmanválasztás zálogai, a teljes rada tagjai voltak? A hatalomgyakorlás formáinak összeütközése miatt Hmelnyickij egész „uralkodási periódusán" (1648—57) végighúzódik ez a labilitás. Más szóval, a hetmannak, mint monarchának, az abszolút uralomra való törekvése összeütközött a demokráciát képviselő rada döntéseinek való engedelmességgel. Vaszilij Kljucsevszkij (1841— 1911) híres orosz történész, a sztarsina rada fontosságát előbbre tartotta, mint a teljes radáét. Vélekedése szerint, Hmelnyickij „valamiféle csigirini fejedelem" szeretett volna lenni, aki a kozák elöljárók, jeszaulok, ezeresek révén uralkodna Ukrajnában, „a moszkvai cár szuverén felügyelete mellett".7 0 Végső soron a lényeg abban rejlik, hogy a Zaporozsjei Had államrendjét meghatározó szervezet létezése és működése az ukrán társadalom önirányítási elvét, és ezzel szuverenitását juttatta kifejezésre. Mihail Grusevszkij (1866—1935) nacionalista szemléletű, igen terjedelmes (10 kötetes) munkájában még további bizonyítékokat sorakoztatott fel — orosz—ukrán vámhatár; autonóm bíráskodás; — Ukrajna függetlenségének igazolására.7 1 A pozitivista Grusevszkij számára a függetlenséget bizonyító adatok torz végeredménybe, nacionalista értékelésbe torkolltak. Erőteljesen hangsúlyozta Ukrajna gyakorlati különállását a perejaszlavli rada után is, annak ellenére, hogy Hmelnyickij és társai „vazallusi függőségbe" adták az országot. Fejtegetései szerint, Perejaszlavlban mindössze katonai szövetség létesült Oroszország és Ukrajna között, amely ugyanolyan funkciójú, mint 1648-ban a kozákok és tatárok katonai szerződése. A Buturlinnal folytatott tárgyalások pedig, felfogása értelmében, a zborovi paktumpontokkal azonosíthatóak, mert a katonai együttműködés szabályozásán túl, egy eleve kozák érdekeket, nem pedig ukrán nemzetieket, feltételesen kielégítő, ideiglenes megállapodás született. A rada illetékességét Ukrajna képviseletére azzal az indokkal utasította el, hogy a pravoszláv vallásért folytatott háború egyetlen periódusában sem, így Perejaszlavlban sem kapott vezető szerepet a papság, elsősorban a kijevi metropolita. Tendenciózus nézeteinek erősítésére a Buturlin-féle követjelentés 69 Pamjatnyiki I. k. III. rész, 402. 70 Kljucsevszkij, V. O.: Kursz russzkoj isztoriji. Moszkva, 1937. III. rész, 127. 71 Grusevszkij: i. m. 866—867.
