Századok – 1985
Közlemények - Gebei Sándor: Ukrajna és Oroszország egyesülésének (1654) kérdéséhez I/97
114 GEBEI SÁNDOR Tuhaj-bejtől aziránt érdeklődött, hogy mit is akarnak tulajdonképpen a kozákok? A tatár vezér a háború célját egy Belaja Cerkovig húzódó, „különálló és elhatárolt állam" létrehozásában jelölte meg.5 8 Hasonló gondolatot sugallt Hmelnyickij 1648 május végén közzétett univerzálja (nyílt levele), amely „az apostoli Kijevi Vlagyimir fejedelem ősi hazájáért" szólította fegyverbe Ukrajna lakosságát „a ruszoktól elszakadt. ... az Odera—Visztula közötti idegen földeken megtelepedő, ott dicsőséget és gazdagságot áhítozó, új nevet — ljach, majd poljak — felvevő" lengyelek ellen.59 Adam Kiszel lengyelhü főnemes, a Rzeczpospolita katonai veresége miatt ekképpen kesergett 1648 júniusában: „Hazánkat még a török szultán hatalmassága sem tudta legyőzni, ... de legyőzte az áruló kozák, .. .az áruló új fejedelemséget alapít."60 Az ukrán ügyek szakértőjeként ismert A. Kiszel saját fülével győződhetett meg sejtelmének beteljesüléséről, amikor Hmelnyickijjel tárgyalásokat folytatott 1649 telén. Az kijelentette: „a határon túl háborúval nem megyek, . . . elegendő nekünk Ukrajna, Volhinia, Podólia. Elegendő gazdagságom és hatalmam van fejedelemségemben (w kniaztwe swym), amelynek határai Lvovig, Hóimig, Halicsig nyúlnak, de a Visztulához érvén azt mondom a ljachoknak: maradjatok veszteg, hallgassatok, ljachok!"6 1 Kézzel fogható eredménye ezeknek a tárgyalásoknak a rövid idejű fegyverszünet és a demarkációs vonalak kijelölése volt: északnyugaton a Pripjaty, nyugaton a Goriny, délnyugaton a Kamenyec folyók választották el a lengyel és az ukrán hadakat.6 2 Ez a határkijelölés Vlagyimir Golobuckij találó kifejezésével élve, „a Lengyelországgal szemben elkezdődött ukrán államiság formálódásának folyamata",6 3 amely 1649 telén még bizonytalan, pontatlan, kimunkálatlan, de kellően végig sem gondolt. Ez az elképzelés tudatosabban érvényesült a zborovi paktumban (1649. augusztus 8.), amelyben a kijevi, a csernyigovi, a braclavi ezredek területeit, tehát a Dnyeszter—Dnyeper és Dnyeper—Oroszország közötti részeket valóságos „Kozákországnak" ismerte el, és Kelet-Ukrajna tényleges függetlenségét kodifikálta. Ukrajna keleti felében a hatalom „Hmelnyickij és a kozáksztarsina kezében volt", ott királyi sereg nem tartózkodhatott, s ezért a kozák territóriumra alkalmazott terminus technicus „hetmanság" vagy „hetmanátus" használata teljesen indokolt.64 58 Kripjakevics, I. P.: Derzsavni mezsi. „Zapiszki Naukovo Tovarisztva imeni Sevcsenka" CXLIV— CXLV. k. Lviv, 1926. 109. 50 Akti, otnoszjascsijeszja к isztoriji Zapadnoj Rossziji V. k. Szpb., 1853. 78—83. 60 Pamjatnyiki, izdannije Vremennoju Komisszijeju dija razbora drevnyih aktov I. k. Kijev, 1845. III. rész., 28. (Pamjatnyiki) 01 Ua. 333. 62 Szolovjov. M. Sz.: Isztorija Rossziji sz drevnyejsih vremjon. V. könyv, 10. kötet Moszkva, 1961. 547—548. " Golobuckij. V. A. Diolomatvicseszkaja isztorija oszvobogyityelnoj vojni ukrainskovo naroda (1648—1654). Kijev, 1962. 171. M Ua. 140.
