Századok – 1985
Közlemények - H. Haraszti Éva: Kossuth mint angol újságiró V/VI 1157
1166 H. HARASZTI ÉVA munkásságát nemcsak az ország legjobb és legrátermettebb férfiai, hanem asszonyai is hosszú időre emlékükbe vésik. A politika nem lesz mindig csalárd játék, és a történelem azokat fogja előtérbe helyezni, akik a vallás és erkölcs alapján álltak, aki, mint Kossuth, a jobbágyság felszabadításáért küzdött Magyarországon, s aki tanúbizonyságot téve államférfiúi képességéről, olyan emlékeket hagy The Atlas hasábjain, amelyek nem halványodnak majd el.15 Kossuth közreműködése mind The Sunday Times-nál, mind The Atlas-nál 1855 folyamán — már a fenti példákból is láthattuk — nem volt nehézségektől mentes. Az Establishment, a hivatalos álláspont szempontjából nemcsak Kossuth írásai látszottak kihívásnak. Miklós cár halála után 1855-ben, bár a krimi háború folytatódott, megindult a megegyezés felé bizonyos útkeresés. A királynő maga Kossuth Angliába érkezésekor ellenezte Kossuth hivatalos fogadását. A sok tekintetben angliai viszonylatban haladó Albert, a királynő férje éppen 1855-ben sokat foglalkozott az angol sajtó hangnemével, s ekkori egyik beszéde arra utalt, hogy nem ártana megfékezni azt. Az új cár állítólag célzott arra, hogy az angol sajtó „bennünket segít." Albert különösen felelőtlennek tartotta The Times akkori tudósítójának, az első igazán jelentős riporternek W. H. Russell-nak krími, helyszíni tudósítását, ami azért is különös, mert a radikális angol közvélemény éppen The Times-t más oldalról — bár nem Russel írásait — bírálta. A helyzet összetettségét még tetézi, hogy Albert maga elvileg ellenezte a krími háborút, és látva látta, milyen felkészületlenül érte az Angliát, illetve felelőtlenül vitték miniszterei háborúba az országot. Albert életrajzírója fején találta a szeget, amikor ezt írja: hogy elfogulatlanok legyünk Alberttel, „ekkor merült fel először háború idején a cenzúrázatlan sajtó dilemmája, ahogyan összehasonlította azt a korabeli franciaországi vagy oroszországi állapotokkal. Ez okozott problémát számára" — sa szerző hozzáteszi, ez a kérdés máig sincs megoldva Angliában.16 Ilyen helyzetben Kossuth oroszellenes, kritikus írásai nemcsak a nacionalista, külföldi ellenes polgárokat, hanem az ország legmagasabb vezetői szintjét is minden bizonnyal irritálta. Érdemes The Sunday Times 1856. január 6-i „Kossuth úr és a sajtó" című, Kossuth egyéves angliai sajtótevékenységét mérlegre tevő írását hosszasabban idézni: „Közel egy esztendeje kezdte el Kossuth cikkeit közzétenni lapunkban. Olvasóink némelyikének rokonszenvével találkozott ténykedése, de nagy általánosságban sokkal kisebb hatást ért el a cikkíró, mint a szónok Kossuth. Külföldihez mérten kitűnően írt ő angolul, de azt is kifejezték általában, hogy jobb, ha brit újságban angol író ír. Nemcsak a nyelvezet, a tartalom sem találkozott a lap olvasóinak tetszésével, s lassan a lap abba a helyzetbe került, hogy vezércikkei és Kossuth cikkei egymásnak ellentmondottak. A lap nem ellenzi a vitákat, levelezők ellenvéleményét, de nem adhat teret állandó ellenvéleménynek." 15 The Atlas, 1855. december 29. 16 Rhodes James, i. m. 256—7. W. H. Russell-ról, a kiemelkedő riporterről legújabban ld. Hankinson, A.: Russell, W. H. of The Times. London, 1982.
