Századok – 1985
Közlemények - H. Haraszti Éva: Kossuth mint angol újságiró V/VI 1157
KOSSUTH, MINT ANGOL ÚJSÁGÍRÓ 1165 legnagyobb érdeklődéssel figyeli ez ország jólétét, hiszen ez az ország adott védelmet számára. Épp ez vezette őt, hogy szerény lámpásával a közvélemény felé világítson az ország számára kritikus időpontban. Hogy sikerült-e feladata, nem tudja, de feladatát elvégezte, s ezért köszönetet mond The Atlas tulajdonosainak, hogy erre lehetőséget nyújtottak. Nem tett kompromisszumot az igazság és a tetszés művészete között. Azért szigorú az ítélete, mert jól kiérlelt elveken alapszik. Az igazság többnyire kellemetlen, s ha ő, Kossuth mondja ki, még keserűbben hangzik, mert a száműzött szájíze keserű, a hontalanság kedélytelen. Nem jó társaság a száműzött. Ezért, amidőn búcsút mond Kossuth The Atlas-nak és olvasóinak, nem ringatja magát abban az illúzióban, hogy kellemes társ volt. Nem kellemes, de legalább megbízható társ. Minden tárgykörben az egész kilenc hónap folyamán angol szempontból igyekezett megvitatni a dolgokat. Anglia érdekében mondja (mert saját nemzeti reményei más alapon állnak), hogy az az igazság, amelyet ő kimondott, még igazabbul lett légyen kimondva, mert úgy több esély lett volna arra, hogy befolyásolja a közvéleményt.14 The Atlas ugyanebben a számban, 1855. december 29-én „Kossuth" címmel közleményt vett át a Stirling Observer-től, és a szerkesztőség is egy negyedhasábon búcsút vett tőle. A Stirling Observer kiemelte, hogy Walter Savage Landorral, ezzel a veterán angolszász göröggel karöltve írta Kossuth ékesszóló, eredeti, hazafias, igaz cikkeit, olyan elveken alapulva, amelyek a modern brit államférfiúnak elvei kellenének, hogy legyenek. Kossuth elejétől látta a vég kifejlését, előre megjósolta a krími háború következményeit, s nemcsak Magyarország, hanem az általános szabadság eszméje lebegett szeme előtt. Érthető, miért érte annyi vád Kossuthot: csak össze kell hasonlítani az ő cikkeit The Times vezércikkeivel. Időről időre bebizonyosodott Kossuth igaza. Kossuth a cromwelli idők légkörét sugározta. Az uralmon levők lejáratják; pedig, amikor először tette lábát angol földre, mennyi dicshimnuszt kapott. Elvárható lett volna, hogy diadalmenete hosszabb ideig tartson, hogy a nagy magyar nevét soha ne emlegessék tisztelet és szeretet nélkül. De csak rá kell tekinteni a hontalan számüzöttre a jelenben. Homály fedi tartózkodási helyét, a kenyeréért kell írnia, ékesszólását köztársasági dagálynak nevezik, komolyságát mint fanatikumot csúfolják. De Kossuth nem beszélt vagy írt hiába. A jóérzésű és gondolkodású lakosság Angliában elismerte szavai erejét és igazát. Előrelátó bölcsessége éles ellentétben volt a hatalmon levők bolondságaival. Kossuth olyan magot ültetett el, amelyik egyaránt hoz majd virágot és termést. A stirling-i Observer ékesszólásához képest The Atlas rövid szerkesztőségi köszönete mérsékelt, visszafogott. De ez is kifejezi azt a reményt, hogy Kossuth írásai nem voltak hiábavalóak. Az angol nép józannak mutatkozott a háború folyamán, s ha el is szenvedik vezetőinek, e becstelen és bűnös fajtának az irányítását, a felvilágosodásuk folyamatos s a nagy száműzött hazafi Magyarországról ehhez nem kevéssé járul hozzá. Milyen formában és mikor győzedelmeskedik a kontinensen a szabadság, nem lehet előre megjósolni. Kossuth biztos lehet abban, hogy a mocskolódások ellenére, 14 The Atlas, 1855. december 29.
