Századok – 1985
Közlemények - H. Haraszti Éva: Kossuth mint angol újságiró V/VI 1157
1164 H. HARASZTI ÉVA abbahagyja az írást. „Anglia népe! Nézz körül közel és távol, de főleg közel" — kéri. Leírja tragikus szavakkal, mit okozott az oligarchikus, arrogáns, igazságtalan kormányzat: a hadsereg, a flotta a török birodalmat lett volna hivatott megerősíteni, de helyette az osztrák birodalmat erősítette meg. Nekünk voltak a világon mindig a legrosszabb diplomatáink, írja elkeseredetten. Utolsó bekezdésében ez áll: „Összegezve, honfitársaim, ha nem űzitek ki a bizalmatokba férkőzött árulókat, megkettőzitek külföldi adósságaitokat, megolvaszthatjátok azokat a külföldi trónok lábai számára. Kossuth többet mondott nektek ennél és hatásosabban mondotta. E csodálatos emberhez viszonyítva én csak az vagyok, ami egy piciny részlet az oltárképhez képest, egy keskeny csík kis keretben, néhány tárggyal a fenti képre vonatkozóan. Szerénytelenség lenne versenyre kelnem vele ékesszólásban; de versenyre kelek vele az igazság szeretetében és az ország szeretetében, s Istenhez fohászkodom, hogy a versengés mindvégig eldöntetlen légyen."12 Walter Savage Landor számos más cikkében is hivatkozott az év során Kossuthra, így Sebastopol elestekor is, 1855 szeptemberében. „Kossuth — írja — soha nem csapott be minket, prófétikus szavaival előre jelezte azt, ami bekövetkezett. Nem az a kérdés valójában, hogy Ausztria miért nem fog fegyvert Oroszország ellen, hanem az, hogy nemzetek rabszolgák legyenek vagy sem, hogy a vezetőknek abszolút hatalmuk legyen vagy sem. Egyik oldalon áll Anglia, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Magyarország, Lengyelország népe, a másikon 500 whig és tory, két tanácskozó teremmel (egy felül, egy alul), a szédülésig tartó bálokkal, viháncolással, kézszorításokkal ... Ilyen a világ és annak pora, amely elvakítja szemeinket."13 1855 decemberében lejárt Kossuth szerződése The Atlas-szal, és ezzel be is fejeződött angliai újságírói karrierje. A lap december 29-i számában mond búcsút Kossuth a lapnak és olvasóközönségének, és vet számot eredményeivel. Furcsa epizódnak jellemzi kapcsolatát The Atlas-szal, amelyik része volt egy furcsa életnek. Sikere volt vagy sem, előnnyel járt számára vagy sem — ezt felmérni nem tudja. Lelkiismerete szerint kötelességet teljesített s ez számára elég; jutalma az az érzés, hogy lelkiismeretesen teljesítette. Megismétli, az élők számára elveszett szavak nem mindig vesztek el a történelem számára. Az is elégtétel számára, hogy az európai politikában járatlan angolok számára írt, és újat nyújtott a kontinensen zajló politikáról. S minthogy Angliában ő „morális magányban" él, ez biztosítja, hogy az országbeli pártérdekeken felül áll. Igaz ugyan az is, hogy Angliában sok az előítélet a külföldi véleményével szemben. S míg a kontinensen az a szólás járja, hogy senki sem próféta a hazájában, Angliában az ellenkezője igaz. Ez a legkozmopolitább nemzet nem mentes az önhittségtől. A részletek, az egyedek országa ez, s nem kíváncsiak a madártávlatszerű európai politikára, mert úgy vélik, ezt egy külföldi sem tudja nyújtani. Kossuth kijelenti, bármily drága neki saját hazája, egy nép sem idegen számára. Vallása a baráti együttérzés. Minden földi a barátja, s ő nem idegen Anglia népe, barátjai számára. A 12 The Atlas, 1855. április 28. 13 The Atlas, 1855. szeptember 22.
