Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1136 SOMOGYI ÉVA alkotmányos testületnek legalább közvetve felelős hadügyminiszternek jutott az elhatározó szerep. Mégsem állítanánk azt, éppen a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében, hogy a hadügyi vezetés alkotmányos korlátja elhanyagolható. Az 1867. évi törvények megalkotói nagyon is tisztában voltak azzal, hogy milyen eszközt adtak a parlamentek kezébe, amikor „az újoncok megajánlásának jogát, a megajánlás föltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását ... mind a törvényhozás, mind a kormányzás körében" az ország magának tartotta fenn.13 1 A vezérkari főnök évi jelentésének visszatérő motívuma a panasz, hogy az országos kormányok nem méltányolják a birodalom katonai szükséghelyzetét: még magas kormánykörökben is hódolnak a téveszmének, hogy korunk „a lázas katonai tevékenység kora." Pedig a megállapítás a Habsburg Monarchiára sajnálatosan nem áll.13 2 Korszakunkat, különösen a század első éveit a hivatalos jelentések szerint a hadseregfejlesztés stagnálása jellemezte. A Monarchia keveset költött katonai célokra, kevesebbet, mint Németország, Franciaország, Nagybritannia, vagy Olaszország. Katonai kiadásai Oroszországéval álltak egyszinten.13 3 Regele szerint a hadsereg évi rendes kiadásai az 1895. évi 262 millióról tizenkét év alatt (1906-ra) mindössze 306 millióra növekedtek.13 4 Talán nem érdektelen e megnyilatkozásokkal szemben a közös hadügyminiszter, Pitreich állítására hivatkozni: „ A katonai költségvetés a Monarchia pénzügyi erejéhez képest túl nagy, a fegyveres erők állapotához, azaz a folyamatos katonai szolgálathoz egyáltalán nem elég."13 5 A minisztertanácsi jegyzőkönyvből kirajzolódó kép is ezt a Pitreich által panaszolt kettősséget tükrözi. Mégis úgy tűnik, hogy a hadsereg pénzügyi szükségleteit, ha hosszas harcok árán és bizonyos csökkentésekkel és rengeteg pénzügyi machinációval, mégis sikerült elfogadtatni a közös minisztertanáccsal. 1893-ban a vezérkari főnök tervet dolgozott ki a hadsereg fejlesztésére, s egy kisebb program 1893—98 között meg is valósult.136 Akkor került volna sor egy nagyobb fejlesztési programra, összefüggésben a hadsereg szervezeti átalakításával, jelentős újonclétszámemeléssel, ami a parlament és a kormányok ellenállásán megfeneklett. 1901 és 1906 között csak részleges fejlesztést irányoztak elő évi 6, majd 8 milliós rendes költségnövekedéssel. Abban a hitben fogtak a program megvalósításához, hogy időközben sikerül majd az újonclétszám felemelését is keresztülvinni.13 7 131 1867: XII. 12. § 132 Denkschrift des GStChefs 1898. január 4. Nr. 857. KA. MKSM. Präs. 25—1/1/1898. 133 Gunther Erich Rothenberg: The Army of Francis Joseph, West Lafayette Indiana 1976, 126. 134 Oskar Regele: Feldmarschall Conrad. Auftrag und Erfüllung 1806—1918, Wien, München 1955, 162—163. 135 Pitreich Bolfrashoz 1906. július 29. A levélben Pitreich felmentését kéri a császártól, s indokként többek között a hadseregfejlesztés itt idézett megoldhatatlan anyagi gondjaira hivatkozik. KA. MKSM Präs. 70—1/56/1906. 136 Denkschrift des GStChefs 1898. december 31. Nr. 2770. KA. MKSM. Präs. 25—1/1/1899. 137 L. Krieghammer összeállíthat 1899. május 19. KA. KM. Präs. 26—1/5/1899; Denkschrift des GStChefs 1899. december 27. Nr. 2910. KA. MKSM. Präs. 25—1/1/1900.
