Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS ( 1896— 1907) 1135 birodalomnak kormányzási gyakorlata is. Böhm ugyanis, amikor nézetével magára marad, azt teszi, amit egy alkotmányos államban miniszter ilyen esetben egyedül tehet, felmentését kéri császári urától. Csakhogy ez Ferenc József birodalmában nem olyan egyszerű dolog. Mert az uralkodó nem szereti az elveik miatt lemondó minisztereket. Az államférfiak szolgálják a „közjót", és ne felfogásukat védelmezzék. Amikor a császár néhány hónap múlva „kegyében megtartva" mégis elbocsátja Böhm-Bawerket, a megcsontosodott császári formulában legfeljebb a köszönet sorrendje sejtet némi rosszallást: ui. a tudósnak mond először köszönetet, s csak aztán a miniszternek.128 IV. A hadügy kérdései a közös minisztertanács előtt Általában ismert és elfogadott az a nézet, hogy míg a külügyeket a dualista Monarchiában „mindkét fél minisztériumával egyetértésben, azok beleegyezése mellett" intézték,12 9 a hadügy vonatkozásában az alkotmányos korlátok nem érvényesültek. A hadügyek abszolutista vezetése jutott kifejezésre abban a tényben is, hogy magának a hadügyminiszternek a szerepe is korlátozott volt. Mégpedig nem pusztán azért, mert a kiegyezéses rendszerben a hadsereg vezérlete, vezénylete és belszervezete az uralkodó fejedelmi joga maradt, hanem mert a hadügyminiszternek a hadsereg vezetésében más személyekkel kellett osztoznia: a hadsereg főfelügyelőjével (ezt a funkciót 1868—1895 között Albrecht főherceg, 1906-tól 1914-ig Ferenc Ferdinánd töltötte be), a császár katonai kabinetirodájának elnökével (akinek feladata a katonai vezető posztok betöltése, a katonai diplomácia vezetése, a katonai érdekek védelme az állam belső kormányzatával való együttműködésben, a közvetítés a vezérkari főnök és a kormányok között); és a vezérkari főnökkel (aki gondoskodott a fegyveres erők fejlesztéséről, de maga is sajátos függő helyzetben volt: rá volt utalva a katonai kabinetirodára, s ugyanakkor a hadügyminiszter alárendeltje volt.)130 Ebben a sajátos hierarchiában a hadügyminiszter feladata csupán annyi volt, hogy a közös minisztertanácsban, ill. a delegációkban képviselje a hadsereg igényeit, a hadsereg fejlesztéséhez a közös minisztertanács, ill. a delegációk támogatását megszerezze. A közös hadügyminiszter már e hivatalszervezeti ok miatt sem határozta meg olyan mértékben a Monarchia katonapolitikáját, ahogy diplomáciáját a külügyminiszter. A katonai hatalom megosztott volt, s abban nyilvánvalóan nem az 128 Ferenc József Böhm-Bawerkhez 1904. október 26. HHStA. Kabinetsarchiv Geheimakten К. 41. 2867/1904. 129 A kérdésről lásd tanulmányunk II. fejezetét. 130 A kérdésről lásd Alfred Wittich: Die Rüstungen Österreich—Ungarns von 1866 bis 1914, in: Berliner Monatshefte 10 (1932), 876—877; Conrad: Aus meiner Dienstzeit, 41—45; Glaise-Horstenau: Franz Josephs Weggefährte, 374—376; Regele: Generalstabschefs, 36—38; 64—67.
