Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1132 SOMOGYI ÉVA Bármiként ítéljük is meg a dualizmus szisztémáját, tehát azt, hogy milyen függőségi rendszer jellemezte, egy dolog bizonyos: háromféle érdeket kellett egyeztetni a birodalomban, különben egyszerűen működésképtelenné vált a mechanizmus. S ez az érdekütközés a legmezítelenebb formában a költségvetési ügyekben jelentkezett. Az egész, alapjában alkotmányos rendszer működése múlott azon, hogyan sikerül ezt a háromféle érdeket valami módon összhangba hozni. Az érdekegyeztetés követelménye jutott kifejezésre abban, hogy a közös minisztertanács (mint a három érdek találkozási vagy ütközési pontja), csak teljes egyetértéssel hozhatott döntéseket.117 Általában egy-két egymást követő minisztertanács tárgyalta a költségvetést, lényegében állandó résztvevőkkel (a közös miniszterek, a Tengerészeti Osztály vezetője, a két kormány részéről pedig a miniszterelnökök és a pénzügyminiszterek) és apróbb-nagyobb törlések-módosítások után elfogadta azt. Problematikusabb esetekben, ha nagyobb ellenállásra kellett számítani, értekeztek először egymás között a közös miniszterek, vonták be a későbbiek során a vezérkari főnököt és végső esetben az uralkodót is. A teljes egyetértés kompromisszum útján jött létre. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a két ország miniszterei sokallják a közös kiadást, és sikerül bizonyos törlést elérniök. A dualista szisztéma azonban komplikáltabb esetekben más kompromisszumot is lehetővé vagy szükségessé tett. Ismeretes, hogy a költségvetést a delegációknak kell jóváhagyniok, mégpedig kizárólag a következő évi költségvetést. A delegációk tagjait egy évre választják, kompetenciájuk kifejezetten egy évre terjedt. Márpedig a költségvetési tervek rendszerint többéves programokon épültek (korszakunkban több évre szóló flottaépítési program, tüzérség átszervezése, nagyarányú hitelfelvételek szerepelnek). A dolog lényege mindenkor a nagy tervben állt, hogy ezt milyen formában, évenként milyen részletekben valósítják meg, az sok másodlagos tényezőtől függött. Az alkotmány betűje szerint ezekhez a sokéves programokhoz a delegációnak semmi köze nem volt. Megszavaztathattak a delegációkkal évenkénti részletekben nagyobb összegeket anélkül, hogy fogalmuk lett volna arról, hogy milyen program anyagi fedezetét ajánlották meg.11 8 111 A tárgyalásokat addig folytatják, amíg az egyetértés létre nem jön. Ha több minisztertanács tárgyal valamely kérdést, a tárgyalások utolsó fázisában az uralkodó is részt vesz, a minisztertanács elnöke jelenti, hogy a „teljes egyetértés" megszületett-e. Egyébként a teljes egyetértés követelménye közvetve a kiegyezési törvényben is benne foglaltatik, hiszen a 40. § szerint a közös költségvetést „a közös minisztérium mind a két külön felelős minisztériumnak befolyásával fogja készíteni". 118 1898-ban az uralkodó intésére azzal az indokolással kerülik meg, hogy a flottafejlesztési programról érdemben és részleteiben tárgyaljon a minisztertanács (pedig a két miniszterelnök a közös miniszterekkel szemben jónak látná ezt), hogy a delegációt kell előkészíteniök, s az úgyis csak a következő évi költségvetést tárgyalhatja. Vö. GMR. 1898. március 21. GMCZ. 408; 1898. április 5. GMCZ. 412; 1902-ben Széli magyar miniszterelnök azt kéri, hogy a tüzérség átszervezésének teljes tervével ismertessék meg a delegációkat, Goluchowski az ismert okokra hivatkozva visszautasítja Széli indítványát. Vö. GMR. 1902. április 1. GMCZ. 436. 1906-ban ismét felmerül (ezúttal az uralkodó javaslatára), hogy a Tengerészeti Osztály vezetőjének emlékiratát (Denkschrift über die Notwendigkeit der Verstärkung der k.u.k. Flotte durch die Beschleunigung der erforderlichen Ersatzbauten) terjesszék a delegáció elé. Ez alkalommal az osztrák miniszterek utasítják el a javaslatot. A Tengerészeti Osztály vezetője Goluchowskihoz 1906. szeptember 28. HHStA. PA. 1. K. 657. 410/C. d. M.
