Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS ( 1896— 1907) 1133 Ez az eljárás rengeteg manipulálási lehetőséget kínált. Amikor a két kormány akár elvi okból, akár azért, mert amúgy is nehéz belpolitikai helyzetben volt, ellenállt valamely követelésnek, akkor a közös kormányzatnak mindig sikerült kiutat, mégpedig alkotmányos megoldást találni. Az adott évre csökkentették a költségvetési igényeket, ami a program egészét nem érintette. A minisztertanácson mindig létrejött a kompromisszum, mégpedig ritkábban úgy, hogy a közös kormányzat ténylegesen lemondott valamely igényéről, gyakrabban eljárásbeli, fizetéstechnikai megoldásokkal. (A hiányt költségvetési túllépéssel, az esedékes fizetések elhalasztásával hidalták át.) Természetesen gyakran megesett, hogy a két országos kormány szembekerült a közös kormány igényeivel. Ez történt az 1896—97. évi rendkívüli katonai hitel ügyében,11 9 1898-ban a flottafejlesztés anyagi kihatásai ellen a két kormány együttesen, egymással rendszeresen konzultálva opponált.12 0 Lukács magyar pénzügyminiszter hangsúlyozza, túl sokat költenek a hadseregre, többet, mint az 1893. évi nagy hadseregfejlesztéi program előírta,12 1 különösen a flottafejlesztés eltúlzott. Sem Magyarország, sem Ausztria nincsen olyan gazdasági helyzetben, hogy vállalhatná a megterheléseket. — Bizonyos csökkentéseket sikerül elérniök. Azt azonban, hogy a hadseregfejlesztés nagyon fontos dolog, hogy a birodalom biztonsága minden más felett áll, hogy ők annak érdekében mindent megtesznek, amit az ország anyagi helyzete és a parlamentek — amelyekre sajnos mindig tekintettel kell lenni — megengednek, ezt a legnagyobb vita hevében egyetlen miniszter sem felejti el hangsúlyozni. De korántsem csak az a helyzet adódhat, hogy a két kormány együttesen áll szemben a birodalmi kormánnyal és különösen nem, mint gondolhatnánk, hogy a magyar kormány — hivatkozva a közvélemény hadsereg-ellenes hangulatára — állna szemben élesebben a birodalmi hadseregfejlesztés költségigényével. 1904-ben az osztrák pénzügyminiszter egy sor ügyben szembehelyezkedett a birodalmi kormánnyal. 1901-ben ui. a közös minisztertanács meghatározta, hogy mi az a maximum, amit az elkövetkező tíz évben a hadsereg fejlesztésére fordítani képes.12 2 A hadügyi kormányzat azonban az évek során rendszeresen és jelentősen meghaladta az eredetileg meghatározott összeget. Böhm nem titkolja véleményét, „ha ilyen túllépések lehetségesek, akkor felesleges tárgyalni a miniszteri konferencián a katonai költségvetésről, mert az úgyis puszta formalitás".123 119 Vö. GM RProt. 1896. szeptember 18. GMCZ. 395; 1897. január 14. GMCZ. 396; 1897. január 29. GMCZ. 397; 1897. június 13. GMCZ. 403; 1897. október 10. GMCZ. 407. 120 GMRProt. 1898. április 5. GMCZ. 411. A flottafejlesztés ügyéről, valamint a hadügyi kormányzat költségvetés-túllépéséről konzultál egymással a két kormány, és együttesen lép fel 1906-ban is: GMR. 1906. szeptember 29. GMCZ. 459. majd a következő évben: 1907. október 27. GMCZ. 464. 121 A közös hadügyminiszternek a hadsereg fejlesztését sok évre megszabó programja 1893. január 11 . Nr. 128 (Abschrift) HHStA. PA. I. K.656. XI— 19/C. d. M. Vö. GMRProt. 1896. április 13. GMCZ. 390. 122 GMRprot. 1901. november 29. GMCZ. 434. 123 GMRProt. 1904. április 16. GMCZ. 442; Hasonló panasszal él Korytowski osztrák pénzügyminiszter 1906-ban. GMR. 1906. szeptember 29. GMCZ. 459.
