Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS ( 1896— 1907) 1125 számíthatni rá a keleti politikában.8 9 S kétségtelen, hogy a Monarchia hadseregének viszonylagos gyengesége a századfordulón csökkentette mint diplomáciai partnernek az értékét.90 S bár Goluchowski éppen a németek balkáni érdektelenségével indokolta Oroszország felé tett lépéseit, mégis vigyázott arra, hogy azokról mindenkor tájékoztassa német szövetségesét. Ezt 1897-ben éppúgy megtette,91 mint a mürzstegi akció, majd az 1904. évi semlegességi szerződés alkalmával.9 2 Mégis egy sor olyan eseményre került sor, ami a kapcsolat lazulását, olykor a két ország súrlódását mutatta. Ilyen volt, amikor Németország elutasította, hogy közvetítsen Törökország és a Monarchia közt a szandzsák-vasút ügyében (1902). A németek méltán rossznéven vették az 1904. évi osztrák—orosz semlegességi szerződést, ami nem állt ugyan ellentétben a hármas szövetséggel, de azért azt jelentette, hogy a Monarchia egy olyan német—orosz háborúban, amelyet Németország kezdeményezne, feltétlenül semleges maradna. Hasonlóképpen megterhelte a német—osztrák viszonyt a kereskedelmi szerződés megújításának ügye 1904—1905-ben. Ennél súlyosabb gondot okozott a Monarchiának másik hármasszövetségbeli partnere, Olaszország. Olaszországot az 1880-as évek elején a Franciaországgal való, ellentéte sodorta a hármasszövetségbe. Azt remélte, Németország és Ausztria— Magyarország támogatják majd gyarmatszerző ambícióit. Minthogy a századfordulóra Olaszország kapcsolata fokozatosan javult Franciaországgal: 1898-ban kereskedelmi szerződést, 1900-ban titkos diplomáciai egyezséget kötöttek, Olaszország számára csökkent a Dreibund jelentősége. És Olaszország érdekellentéte a Monarchiával eleve adott volt. Még mindig félmillió olasz élt a Habsburg-birodalom határai között, az irredentizmust az olasz kormányok érdekeik szerint bátoríthatták; és ütköztek Olaszország és a Monarchia érdekei a Balkánon. Az olaszok szívük mélyén úgy vélték, ha a Monarchia bekebelezi majd az okkupált tartományokat,— ami bármikor bekövetkezhet —, akkor ők ugyanezt tehetik Albániával. 1897 őszén Goluchowski találkozott Visconti-Venosta olasz külügyminiszterrel Monzában, de csak szóbeli megállapodásra jutottak: a status quohoz ragaszkodnak a Balkánon, s ha ez nem megy, a balkáni államok autonóm fejlődését fogják 89 Goluchowski Aehrenthalhoz 1899. március 2. Ld. 79. sz. jegyzetet. Beck GMR. 1897. január 14. GMCZ. 396. 50 Goluchowski GMR. 1901. november 29. GMCZ. 434. " Szögyény Goluchowskihoz 1897. május 8. Walters: Unpublished Documents, 2. rész 520—521. Sőt, Szögyény azt jelenti Berlinből, hogy a németek egyetértenek a Monarchia távlati terveivel is (tehát azzal, amit az oroszok nem ismertek el), ti. Bosznia—Hercegovina és a Szandzsák egy részének majdani annexiójával és azzal, hogy a Monarchia nem engedi, hogy bármely hatalom megvesse a lábát az Adria partján. 92 L. 86. sz. jegyzetet. 4 Századok 1985/5—6
