Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS ( 1896— 1907) 1117 vitatja, hogy helye van-e a közös minisztertanácsban.6 2 Sokkal bizonytalanabb a vezérkari főnök helyzete.6 3 Hogy végül is a vezérkari főnök a hadügyminiszter „Hilfsorganja", vagy önálló hatalmi tényező lett-e, azt nyilvánvalóan nem az önmagában is többféleképpen értelmezhető hatásköri leírás döntötte el. Ő volt hivatalból is a császár elsőszámú katonai tanácsadója, s a külügyekre is mindenkor befolyást gyakorolt. A híres történet — amely szerint egy alkalommal vezető civil tisztviselők kifogásolták, hogy a generálisok saját politikát csinálnak, amire Ferenc József azt felelte, hogy „a külügyminiszternek és a vezérkari főnöknek szorosan együtt kell működnie ahhoz, hogy abból valami hasznos dolog jöjjön ki"64 — ugyan még az abszolutizmus éveiből származik, a császár alapfelfogása az évtizedek során azonban ez ügyben nyilván nem sokat változott. Ismeretes, hogy Beck vezérkari főnököt egyedülállóan szoros, akár emberinek is nevezhető kapcsolat fűzte a császárhoz, különösen Albrecht főherceg halála után (1895) hatalma rendkívüli módon megnövekedett. Tulajdonképpen kiemelték a katonai hierarchiából, és olyan jogokkal ruházták fel, amilyenekkel egyetlen elődje sem rendelkezett.65 Császári rendeletek szabályozhatták a tisztviselők helyét a katonai hierarchiában, vagy azon kívül, a dualista monarchiában azonban volt olyan szféra, amit legfelső döntés önhatalmúlag nem formálhatott. A Marinekommandant mint egyszerű osztályfőnök ott volt a közös minisztertanácson, ahol a két ország miniszterelnökét, ha tudta, meggyőzhette a flottafejlesztés fontosságáról, sőt a delegációkban is, éppúgy, mint a közös miniszterek, érvelhetett igaza mellett. Erre Beck vagy Conrad vezérkari főnöknek nem volt lehetősége.66 A vezérkari főnök nem volt tagja a közös minisztertanácsnak, ha alkalmanként mint külső tanácsadótfelvilágosítót meg is hívták oda. „A vezérkari főnök mondja meg, hogy mi az, ami a háborúban feltétlenül szükséges, és mi az, ami a békében kívánatos; a hadügyminiszter a lehetőségek határait, amit túllépni nem lehet." — határozta meg Beck még hivatalbalépése előtt cselekvésének korlátait.67 Kissé vulgárisan úgy is fogalmaz-62 Max Sterneck a tengerészeti osztály vezetője. Vgl. Max Sterneck: Erinnerungen aus den Jahren 1848—1897, Wien 1901, 286 ff. 63 1900-ban így határozzák meg feladatát: „An der Spitze des Generalstabes steht ein höherer General, welcher den Titel 'Chef des Generalstabes der gesammten bewaffneten Macht' führt, und persönlich unter den unmittelbaren Befehlen Seiner k.u.k. Apostolischen Majestät steht. Der Chef des Generalstabes ist zugleich Hilfsorgan des Reichskriegsministers, richtet als solcher seiner Anträge an diesen, ist jedoch auch befugt über wichtige, in das Ressort des Generalstabes gehörige Angelegenheiten im Wege des Reichskriegsministers an Seinen k.u.k. Apostolischen Majestät Vorträge zu erstatten und Anträge zu stellen." Felmarschall Conrad: Aus meiner Dienstzeit 1906—1918, Bd. 1, Wien 1921, 45. 64 Oskar Regele: Generalstabschefs aus vier Jahrhunderten. Das Amt des Chefs des Generalstabes in der Donaumonarchie. Seine Träger und Organe von 1529 bis 1918, Wien 1966, 65. 65 Edmund von Glaise-Horstenau: Franz Josephs Weggefährte. Das Leben des Generalstabschefs Grafen Beck. Nach seinen Aufzeichnungen und hinterlassenen Dokumente, Zürich 1930, 375—376. 66 Friedrich Graf Beck (1830—1920) vezérkari főnök 1881—1906, Franz Graf Conrad von Hötzendorf (1852—1925) vezérkari főnök 1906—1917. 67 Regele: Generalstabschefs, 64.
