Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1118 SOMOGYI ÉVA hatnánk, a vezérkari főnök kidolgozhatott nagyarányú terveket a hadseregfejlesztésre, a végrehajtás pénzügyi vonatkozásaiban azonban tehetetlen volt. S ezzel nem hatalmát akarjuk kétségbevonni, csak annak, ha úgy tetszik, „alkotmányos" korlátaira utalni. Nyilvánvalóan Beck személyes befolyása nem attól függött, hogy tagja volt-e a közös kormányzatnak. Életrajzírója szerint a hadügyminiszterek, Krieghammer, majd Pitreich is egyenesen neki köszönhették kinevezésüket, az ő emberei voltak. Az, hogy Ferenc József hadgyakorlaton nyilvánosság előtt „öreg barátjának" nevezte, amit egyébként csak koronás főkkel tett meg, adott neki olyan politikai súlyt, mint ha állandó helyet kap a közös minisztertanácsban.68 Nyilvánvalóan maga Beck különösebben nem is törekedett erre. Conrad szerette volna elérni, hogy automatikusan meghívják a hadsereg ügyeit tárgyaló minisztertanácsokra,69 Aehrenthal külügyminiszter azonban elutasította. Úgy látta, hogy a Kriegsminister kellőképpen képviseli a hadsereg érdekeit.70 Bármennyire személyes konfliktus is húzódott Aehrenthal elvi elutasítása mögött (amelynek tárgyalása témánktól messze vezetne),7 1 , a vezérkari főnök 19}l-ben sem lesz tagja a közös minisztertanácsnak, hasonlóképpen csak alkalmanként és igen ritkán vesz részt azokon a két honvédelmi miniszter.7 2 Mindez nem jelent többet, minthogy a közös kormányzat alkotmányos fórumán a katonák nem játszottak olyan szerepet, mint amilyet azok szerettek volna, s mint amilyet Ferenc József személyes hajlama-vonzalma alapján bizonyára biztosított ' volna nekik. De valójában nem is volt szükségük erre. A dualista Monarchiában létezett egy i másik ,,közös kormány", amely ugyan nem volt organikus (de hiszen a közös kormány is csak korlátozottan volt az), s amit a 67-es törvények nem ismertek, de amely a törvényes megszabástól függetlenül létezett. A közös hadügyminiszter a két honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök alkották a katonai közös kormányzatot. Üléseiken gyakran a császár elnökölt. A „militärische Conferenz" azokat az ügyeket tárgyalta szakemberek bevonásával, vagy anélkül, amelyeket a közös minisztertanács is. Üléseit a császár katonai kabinetirodájának elnöke készítette elő úgy, ahogy a közös « minisztertanácsot a közös külügyminiszter. Jegyzőkönyveit a Militärkanzlei Seiner 68 Glaise-Horstenau: Franz Josephs Weggefahrte, 365. 401, 420. 64 Bolfras Aehrenthalnak 1911. március 26. Nr. 746. HHStA. PA. I. K. 623. 111/19. 70 Őfelsége felszólítja a külügyminisztert, közölje, mely minisztertanácsokra tartja célszerűnek a vezérkari főnök meghívását. Erre válaszol a külügyminiszter: Aehrenthal Bolfrasnak 1911. október 22. HHStA. PA. I. K. 623. 111/19 423/C. d. M. 71 Conrad — Aehrenthal ellentétéről: Conrad: Aus meiner Dienstzeit, 41. skk. 72 A két honvédelmi miniszter mindössze hat alkalommal vett részt a közös minisztertanácson, ezeken az újonclétszámemelés ügyét, ill. ennek elmaradása következtében a póttartalékosok tényleges katonai szolgálatra történő behívását tárgyalták: GMR. 1896. augusztus 29. GMCZ. 393. 1899. június 29. GMCZ. 415,1899. november 15. GMCZ. 417,1901. november 11. GMCZ. 434,1902. április 3. GMCZ. 438, 1904. november 28. GMCZ. 448.
