Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS ( 1896— 1907) 1109 felelősségre a közös minisztereket, látjuk meghatározónak a két felelős kormány miniszterelnökének részvételét a közös minisztertanácsban. Az ő személyük által, legalább közvetve érvényesülhetett a parlamenti ellenőrzés. Ezt a törvények is leszögezték:2 2 s a miniszterelnökök — ha a közös kormány valamely igényével szembe akartak helyezkedni — rendre hivatkoztak arra, hogy ők parlamentjeik előtt a közös ügyekért is felelősek.23 A minisztertanácsi jegyzőkönyveket olvasva szembeszökő a különbség azon minisztertanácsok között, amelyen csak a közös miniszterek vannak jelen és azok között, amelyen a két felelős kormány képviselői is. Az első esetben feltűnik a kormánynak az abszolutista államokban szokásos uralkodói tanácsadó testület jellege. A közös miniszterek „Besprechung"-ja intern tanácskozás, amely feltételezi a résztvevők egymás közötti érdekazonosságát, nézeteik elsősorban eljárásbeli kérdésekben térnek el egymástól. Amikor a tanácskozáson a két országos kormány tagjai is megjelennek, kerül előtérbe az a kérdés, szándékaikat hogyan fogják elfogadtatni az alkotmányos testületekkel. Ekkor a közös miniszterek már nem az uralkodó tanácsadói, sokkal inkább közvetítők a Monarchiában állandóan ütköző háromféle érdek: ti. a birodalmi és a két ország: Ausztria és Magyarország gyakran egymással és az összbirodalommal is szemben álló érdekei között. * A közös minisztertanács kulcsfigurája, az egyetlen ember, aki valamennyi értekezleten részt vesz, a közös külügyminiszter. Ő a közös minisztertanács elnöke. Honnan ered ez a funkciója, miért éppen neki jut ez a szerep? A lapos válasz — mert őt nevezi ki a császár és király — teljesen helytálló és lényegét tekintve kielégítő is. Már 1867-ben a közös külügyminisztérium elnöki osztályát szervező statutumban ez áll: Reichskanzler, „aki a birodalmi minisztertanácsban elnököl".24 Andrássytól kezdve a külügyminisztereket „Ich ernenne Sie zum Minister Meines Hauses und Äussern und Liasse XX/C. Nem véletlen, hogy éppen az egész parlamenti mechanizmus megbénulása idején látta aktuálisnak az osztrák képviselők egy csoportja a közös miniszterek parlamenti felelősségének újabb és egyértelmű biztosítását. Ez ügyben interpellált 1898 áprilisában Lorbeer a Volkspartei nevében. Thun Goluchowskihoz 1898. április 13. Nr. 508. HHStA. PA. I. K. 633. 222/C. d. M. Gustav Kolmer: Parlament und Verfassung in Österreich, Bd. 7. Wien, Leipzig 1911, 64—65. " 1867: XII. § 8, 16, 24. 23 GMRProt. 1867. június 13. GMCZ. 403. BánfTy magyar miniszterelnök: „Jedenfalls obliege den beiderseitigen Regierung die Verantwortung für jedwede Bedeckung, also auch für jene aus den gemeinsamen Activen, gegenüber den Parlamenten, und könne daher eine Teilung dieser Verantwortung mit der gemeinsamen Regierung nicht eintreten." Ugyanerről Bánffy GMRProt. 1897. január 14. GMCZ. 396, Tisza István magyar miniszterelnök GMRProt. 1904. április 16. GMCZ. 442. 24 Müller osztályfőnök feljegyzése: Über die Bedeutung des Titeies „Vorsitzender im gemeinsamen Ministerrate" 1904. augusztus 7. HHStA. PA. I. K. 623. 111/13. 3 Századok 1985/5—6
