Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1108 SOMOGYI ÉVA minisztereket a közös ügyek vitelére, és főként nem ismerte a birodalmi parlamentet, helyette konstruálta a delegáció intézményét. „A közös minisztériumnak — írja Komjáthy — a polgári alkotmányosság szerinti kormány jellege parlamenti ellensúlyának hiányában sikkadt el. Megfelelő parlamenti ellensúlyról pedig szándékosan nem gondoskodtak a kiegyezést tető alá hozó magyar politikusok, jól tudván, hogy a közös kormány törvényhozási megfelelője csak birodalmi parlament lehet. Ők pedig mind a kormányzás, mind a törvényhozás szintjén még a látszatát is kerülni kívánták mindannak, ami a magyar állam felett álló birodalomnak volt a kifejezője."1 9 Elemzésünk körén kívül esne e konstrukció pozitívumainak és negatívumainak vizsgálata. Sokszor és sokan mutattak rá a kiegyezéses rendszer megszületésének pillanatától arra az alapvető ellentmondásra, ami az egész szisztémát jellemezte: ti. hogy következetesen törekedett Ausztria és Magyarország alkotmányosságának megteremtésére-megőrzésére egyrészt, másrészt pedig kizárta vagy korlátozta az alkotmányos kezelést a birodalom legfontosabb dolgaiban, a közös ügyekben, mégpedig nemcsak az uralkodóval kötött kényszerű alku következtében, hanem, mert így látott módot arra, hogy a dualista birodalomban Magyarország viszonylagos önállóságát megőrizze. A közös kormány így, közös birodalmi parlament híján a szó klasszikus értelmében nem volt „felelős kormány". A magyar kiegyezési törvény 39. §-a leszögezte ugyan a közös miniszterek felelősségét, az 50.—51. § pedig a közös miniszterek esetleges perbevonásának feltételeit is megszabta. A delegációknak nem volt módjuk arra, hogy a bizalmat a közös miniszterektől megvonják, s így megbuktassák a közös minisztereket .20 Ez akkor is így volt, ha a közös miniszterek gyakorta és meggyőződéssel hivatkoztak „felelősségükre".2 1 Éppen mert a gyakorlatban a delegációk nem vonták Minister gebe, diese drei Ministerien zusammen aber keine Regierung bilden." Goluchowski elutasítja Bánfly óvását (1898. október 26.). Szerinte a közös miniszterek állása, teendői, hatásköre pontosan, tőrvényesen meg van határozva, amin nem változtat az, ha „kormány" vagy bármi más kifejezést használnak. Maga Andrássy Gyula, aki a kiegyezés egyik megteremtője volt — érvel Goluchowski —, magyar miniszterelnöki funkciójában éppúgy, mint külügyminiszterként, használta a „közös kormány" kifejezést. A delegációhoz intézett uralkodói leirat, amelyet mindig a két miniszterelnök közreműködésével fogalmaznak, tehát évek óta éppen Bánffyéval, „kormányról" beszél stb. HHStA. PA. I. K. 630. 524/C. d. M. 1906-ban a magyar delegáció ismét vitatja a „közös kormány" létét. A Közösügyi Bizottság Naplója 1906. június 10; (Szivák, Nagy Emil); 1906. június 25. (Batthyány Tivadar); 1906. június 26. (Rakovszky, Holló, Szivák). Vö. Komjáthy, A közös minisztertanács, 81—83. Uo. 80. 20 Az osztrák delegációs törvény 16. 17. és 18. §-a is leszögezte, hogy a közös kormány felelősségre vonható, a végrehajtási utasítást azonban csak kilátásba helyezte. RGBl. Nr. 146/1867. Komjáthy: A közös minisztertanács, 77—79. 21 1884-ben Kálnoky közös külügyminiszter azt panaszolta az uralkodónak, és emiatt felmentését is kérte, hogy a magyar politikusok nem a delegációban tették bírálat tárgyává külpolitikáját, ahol neki, mint felelős miniszternek joga és kötelessége lépéséért felelősséget vállalni, hanem megengedhetetlen módon a magyar parlamentben. Kálnoky az uralkodóhoz 1884. október 13. (Telegramm). HHStA. PA. I. K. 467.
