Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
1090 HANÁK PÉTER kategóriába sorolható még a katonatiszti, a diplomáciai és az egyházi pálya is.2 3 Nem szerepelt viszont a nemesi presztízsrangsorban az iparűzés, a kereskedés, a pénzzel, áruval való spekuláció, a bankárság, általában a hivatalos „üzletelés". „Illik-e magyarhoz csalfa kereskedés?" — kérdezte a 18. század utolsó negyedének jeles nemesi költője, és rögtön meg is válaszolta kérdését, hogy bizony egyáltalán nem, mert abból származik minden „erkölcsvetemedés". Meg aztán minek is törje magát a nemesember üzleteléssel, ha van búza a veremben, jó bor a pincében?2 4 A kereskedést, az üzletelést a „magyar" átengedte a görögnek, a szerbnek, a németnek meg a zsidónak, de aztán rossz szemmel nézte, sőt haragosan megvetette őket, ha a kereskedésen meg is gazdagodtak.2 5 A maradi magyar nemes hosszú ideig idegennek és elrettentőnek tartotta a német és szerb-görög lakosságú Pest-Budát. Egy 19. század elejei nemesi író, Révai Miklós szerint minden, ami „zsidó, örmény, rác és német pénzfosztó, vérszopó uzsora és fösvénység lehet a magyar világon, annak lángja mind itt vagyon Pesten". Úgy érzi, a magyarnak çl kell vesznie ebben az idegen városban, németek és zsidók között.26 Még évtizedek múlva is arra panaszkodik a vidékről jött Arany János, hogy Pesten csak por, piszok és német szó található. De maga a városi polgár is jórészt a nemesi rendhez és értékrendhez igazodik: felhalmozott vagyonát vállalkozás helyett inkább telekbe, házba, szőlőbirtokba fekteti, szívesebben foglalkozik szőlészettel és borászattal, mint városépítészettel. A pesti céhkereskedők azon panaszkodnak 1808-ban, hogy a „házalók házról házra futkosnak, megrontják az erkölcsöket, mivel előmozdítják a csőcseléknél a fényűzési hajlamot, és gyakran az okosat is megcsalják..." „A zsidók nagy része egész nap a kávéházakat, az utcákat és az irodákat bújja,... kikutatja, minő cikkeket keresnek, és minő cikkeket kínálnak..." Ezek a zsidó ügynökök a saját szakállukra vállalkoznak, hogy „megfosszák a keresztény és polgári kereskedőt kereseti ágától",2 7 vagyis a céhprivilégiumok nyújtotta előnyöktől. Amint olvasható, a kisebbségek között is volt rangsor. A vidéki magyar úr nem nagyon kedvelte a német városi polgárt, de együttesen lenézték a szlovák, a román, a szerb kereskedőt, iparost, parasztot, és valamennyien egyetértettek egyben: gyűlölték a zsidókat. (Persze, ez sem valaminő közép-európai specialitás. Allport írja, hogy Dél-Afrikában az angolok nem kedvelik ugyan a búrokat, de mindkét csoport szemben áll 23 Erdei Ferenc: A magyar társadalom a két háború között. Erdei Ferenc összegyűjtött művei. A magyar társadalomról. Bp. 1980. 316—321. — Hanák Péter: Nemesi virtus — polgárerény. Kortárs, 1983. október. 1600. 24 Orczy Lőrinc versét idézi és értelmezi Pach Zsigmond Pál: Üzleti szellem és magyar nemzeti jellem. Történelmi Szemle, 1982. 3. sz. 393. 25 Martin Schwartner: Statistik des Königreichs Ungarn. Pest, 1798. I. k. 200., 410. — Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországon a három utolsó század alatt. Pest, 1868. I. k. 308. 26 Révai Miklós kifakadását idézi Németh László: Kisebbségben. Bp. 1938. 13. 27 Pólya Jakab: A pesti polgári kereskedelmi testület és a budapesti nagykereskedők és nagyiparosok társulata története. Bp. 1896. 108—109.
