Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
A MÁSOKRÓL ALKOTOTT KÉP 1091 a zsidókkal, mindhárom a hindukkal, és valamennyien megvetik az őshonos néger lakosságot.2 8 Volt ugyan egy kiemelkedő történelmi periódus, az 1848. évi forradalmat megelőző negyedszázad, amikor a nagy reformerek — Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József nemzedéke — megkísérelte a hagyományos nemesi mentalitást felfrissíteni, a korhadó nemesi törzset a polgárerény hajtásaival beoltani, nem is eredménytelenül. A polgárosodás nagy eszméi, az egyenlőség, a liberalizmus és a tolerancia valóban helyet kaptak a magyar gondolkodásban, és szelídítették a másokról alkotott képet is. Ebben a korszakban fogadja be a vezető réteg a Hungarus németet jó magyar hazafinak, ekkor alakul ki a rokonszenvező kép a szorgos, élelmes, hasznos elmagyarosodó zsidóról. A liberalizmusnak és a toleranciának azonban volt egy korlátozó feltétele. A magyar birtokos nemes elfogadta a polgárosodást, a polgárerényt, de megtartotta a nemesi értékrendet is, és nem tette magáévá a burzsoá etoszt: a szorgos és rendszeres munkán, a kíméletlen felhalmozáson alapuló pénzszerzést.2 9 A nemesi vezető szerep igénye már Széchenyinél világosan megfogalmazódott. Nála és híveinél főként a hagyományőrzés, a nemzeti szerep indokolja ezt az igényt. Kemény Zsigmond, az író és politikus azt fejtegeti, hogy a modern gazdaságban ugyan mindenkit az önérdek vezérel, „de a nagypolgár önzésének gyakran lesz kozmopolita színezete, míg a földbirtokos önzése a szigorúbb hazafiság köntösében jelenik meg".30 Ugyanezt a felfogást vallja a századvég jeles liberális író-politikusa, Eötvös Károly is: a német és a zsidó kereskedő, pénzember vagyonra tör, a magyar úr földbirtokra. Az előbbinek csak lakása van, az utóbbinak otthona, az előbbi materiális, haszonelvű szempontból ítél, az utóbbi erkölcsi elvek és megszentelt tradíciók alapján.3 1 Kevésbé emelkedett stílusban, de nagyon találóan fejezte ki a magyar grandseigneur mentalitását az egyik Károlyi gróf, aki a századelőn vendégül látta a budapesti német főkonzult. Látogatása végén a vendég megkérdezte a grófot: miért nem zenél a családja, a kastély lakói? Miért kellene zenélnünk, válaszolta a gróf, hiszen arra valók a cigányok. „Amint a cigányokat azért tartjuk, hogy muzsikáljanak, mert mi túl lusták vagyunk hozzá, úgy a zsidókat azért tartjuk, hogy dolgozzanak helyettünk."3 2 Amint a példákból látható, a 19. századi magyar önarcképet a nemesi vezető réteg rajzolta meg. Az archetípus a középkori lovag volt, ő hagyományozta a kései utódokra a bátor és vitéz lovas nép harcos erényeit csakúgy, mint a lovagiasság vonzó 28 Allport, i. m. 30. 29 Pach, i. m. Történelmi Szemle, 1982. 3. sz. 397—401. — Hanák, i. m. Kortárs, 1983. október, 1595—1597. 30 Németh G. Béta: Értelmiség és redukált polgárosodás a 19. század második felében. In: Gazdaság, társadalom, értékrend. A MTA filozógiai és Történettudományok Osztályának tudományos ülése. Bp. 1984. 35—36. 31 Uo. 42. 32 Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes, Bonn. Österreich. N. 92—1. Bd. 12. Below— Hohenlohenak, 1900. június 20.
