Századok – 1985
Közlemények - Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. század második felében IV/1006
BIBLIAOLVASÁS MAGYARORSZÁGON A 16. SZÁZADBAN 1023 az „Isten Igéjét a Pál intéseként a néppel a Krisztus parancsa szerint közöljék"7 9 A debreceni hitvallás bevezetője 1562-ben személyesen Németi Ferencnek szól. Hosszú teológiai fejtegetés után állítja: „szükség azért, hogy hirdettessék az egyházban a mennyei tudomány."8 0 A hitvallás hosszú, bonyolult szövegében aztán ott van a régóta ismerős protestáns tétel: „A hitet a választottakba a Szentlélek szerzi, részint a rendes hallás és igehirdetés által, részint pedig rendkívüli és isteni kegyelem által."8 1 1596-ben a szepesi városok erősítenek meg egy régi tanítást a maguk szavaival: „az egyház az evangélium tiszta, romlatlan tanítását hallgatók és befogadók gyülekezete."8 2 A hivatalos, rendtartásokban és hitvallásokban lefektetett álláspont, illetve a fordítások előszavaiben megőrzött bibliaolvastatási program ellentmondása a legkirívóbban Melius Juhász Péternél mutatkozik, ő a szép kitételt arról, hogy a csecsemőknek kell a kegyetleneket a szentírás alapján tanítaniuk, 1565-ben írta le. Három évvel korábban viszont ő volt az egyik szerzője az akkor fogalmazott debreceni hitvallásnak, amiben nemcsak a hívek és a lelkipásztorok szabályos megkülönböztetését hajtották végre, de a Németi Ferencnek szóló ajánlásba ez a kálvini tétel is belekerült: „az írás nem magánmagyarázatra való."83 És nincs tudomásunk arról, hogy tiltakozott volna, amikor Tarcalon, illetve Tordán Théodore de Bèze hitvallását a lelkészekre vonatkozó híres szövegrésszel együtt elfogadták: „Semmiképpen nem akarjuk azt, hogy akárkinek is szabad volna a Szentírást az eklézsiában tanítani. .. e tiszt azokra tartozik, akik arra a hivatalra igazán hivatottak."84 A bibliaolvasás mindenkinek szóló 16. századi programja mögött Magyarországon ezek szerint nincs valami sajátos teológia, nincs a látható egyházról felállított lutheránus vagy kálvinista tanításoktól eltérő felfogás. Nem is a hivatalos egyházzal szemben álló személyek hirdetik. Ehelyett elismert egyházi vezetők állásfoglalásaiban van valami furcsa kettősség. Úgy is lehetne fogalmazni, az első reformátoroktól átvett teológia mellett megőrizték Erasmusnak a reformáció előtt kialakított álláspontját a laikusok, általában az egyszerű emberek és a biblia viszonyáról. Éppen ebből az ellentmondásból látszik azonban, hogy a vezető egyháziak nem tulajdonítanak a bibliaolvasási programnak különös jelentőséget. Nem kezelik teológiailag fontos kérdésként, mert sem arra nem látszik Magyarországon törekvés a 16. században, hogy a hivatalos szabályozásokba a bibliaolvasás kötelességét vagy jogát valahogy belevegyék, sem a programmal szemben nem lépett fel senki. Olyan az egész, mintha minden értelem nélkül kántálnának valami verset. Csak mondják, mondják, de közben a szent szövegeket kezelhetetlen formájú bibliakiadásokba zárva tartják. Amikor pedig Meliust az események szaván fognák, mert fellép a gyermeki szelídséggel prédikáló Arany Tamás, a püspök nem saját megható hasonlatára gondol, hanem kegyetlenül a szellemi kétségbeesésbe kergeti. "Uo. 34. 80 Uo. 74. "Uo. 116. 8 2 Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár II. 24. o. ,3 Kiss Á. i. m. 75. 84 Uo. 353. 9*
