Századok – 1985
Közlemények - Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. század második felében IV/1006
1024 PÉTER KATALIN A mindenkinek szóló bibliaolvasási program ilyen, minden következményektől mentes hirdetése Magyarországon felveti a kérdést, vajon érdemes-e a művelődéstörténetben olyan fontosnak tekinteni, ha a refomációval közel egykorú egyházi vezetők az egyész ügynek nem tulajdonítanak különös jelentőséget. Mindenesetre hosszú időn át hirdetik anélkül, hogy kísérletet tennének a megvalósításra. * A 16. századi protestantizmus kulturális szerepe Magyarországon azonban nem intézhető el ennyivel. Mert valóban nem adta a nép kezébe a bibliát, de ettől a ténytől csak formális logika vezet a protestánsok akkori működésének elmarasztalásához. Meg lehet azonban nézni a valóságos helyzetet is, és megállapítani, hogy — a bibliaolvasási program hirdetésétől, illetve megvalósításától függetlenül — milyen művelődési viszonyok voltak Magyarországon. A továbbiakban pedig meg lehet keresni e műveltségi állapotokban a protestantizmus pozitív vagy negatív szerepét. A valóságos nyom a magyarországi művelődéstörténet egyik aranykorához vezet a 16. század utolsó harmadában, körülbelül az 1570-es évektől a következő századfordulóig. A szellemi pezsgés sok tünetét lehet ekkor tetten érni, ahogyan ezeket Klaniczay Tibor már elég régen össze is foglalta.8 5 Több tény mutat a magyarországi műveltség ekkor történt fellendülésére, még akkor is, ha a hazai forrásviszonyok mellett a Nyugaton alkalmazott mércék természetesen használhatatlanok. Sem az írástudás terjedését, sem a diákok társadalmi összetételének vagy tudományos érdeklődésének alakulását nem tudjuk vizsgálni. Egyetlen forráscsoport, a nyomdatermékeké kínálkozik a kulturális változások számszerű feltárásához.8 6 A 16. század végi aranykort ezek szerint, sok más tényező mellett, elsősorban a népszerű kiadványok arányának igen nagymértékű növekedése jellemzi. Az összes magyarországi nyomdatermék közel fele ilyen, még az előző időszakban mindössze 17%-os volt a népszerű művek részesedése. E mellett az arányváltozás mellett óriási a népszerűen kiadott anyanyelvű szépirodalom számszerű gyarapodása. 1571 előtt mindössze négy magyar szépirodalmi munka jelent így meg, a század utolsó harmadában viszont 107 hagyja el a nyomdákat. E szám nagyságát jól érzékelteti a következő, 1601-től 1635-ig terjedő időszak adata. Akkor mindössze 30 népszerű formájú magyar szépirodalmi mű jelenik majd meg. A viszonylag nagyon magas mennyiségen túl a 16. század végi népszerű szépirodalmat a rendkívül sokoldalú tematikai változatosság jellemzi. Széphistóriák és bibliai históriás énekek mellett ekkor útleírások, magyar és ókori történeti elbeszélések, reneszánsz novellák és klasszikusok átdolgozásai vannak közöttük. A sokoldalúság azonban nemcsak a népszerű formában kiadott szépirodalomra jellemző, hanem a népszerű munkák egész együttese ilyen. Röviden összefoglalva az állítható, hogy a 16. század végi Magyarországon népszerű formában kiadott nyom-85 Klaniczay Tibor: Bevezetés a barokk irodalom fejezetéhez. A magyar irodalom története II. Bp. 1964. 113. skk. '6 Péter Katalin: A romlás a szellemi műveltség állapotaiban a 17. század fordulóján. Történelmi Szemle 1964. 1-2. Az aranykorról 88. skk.
