Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből (Ism.: Hóvári János) 880

883 TÖRTÉNETI IRODALOM Emil Georgijev tanulmánya a bolgár történetírás egy eddig kevésbé ismert területére vezet bennünket; a bolgár katolikusok történetéről ad átfogó képet, önkéntelenül is jelezve azt, hogy ezen kérdés megválaszolásában sok még a tennivaló. Ezek a kutatások Magyarországon is nagy érdeklődésre tarthatnak számot, mivel a bulgáriai katolicizmus a magyar katolikus (mint legközelebbi) egyházzal állt szoros kapcsolatban. A bulgáriai katolikusok aktívan részt vettek a török elleni harcokban. Az ο nevükhöz fűződik a csiproveci felkelés (1688), amelynek leverése után sokan közülük Magyarországra menekültek. A későbbiekben a magyarországi katolikus bolgároknak nagy szerepük volt a bolgár nemzeti kultúra megteremtésében. A 18. században Magyarországon élt, s a horvátok illir mozgalmához kapcsolódó Jakov Pejacsevics, Krasztyu Pejkics, Franciscus Xaver Pejacsevics latinul írt könyveikben nemcsak dogmatikai kérdések vetődtek fel, hanem számtalan adatot találunk műveikben a bolgár történelemre vonatkozóan is. Kevésbé ismert Bulgáriában a vingai ferences Eusebius Fermedzsin (1845-1897) munkássága. Fermedzsin ugyan inkább Boszniával foglalkozott, de egyedülálló az >y

Acta Ecclesiastica Bulgáriáé" című kötete is, amely 1887-ben jelent meg Zágrábban. Canko Mladenov a magyarországi levéltárak bolgár anyagát kutatva, joggal hívja fel a figyelmet Fermedzsin budapesti és gyöngyösi hagyatékának egyedi mivoltára, ahol rengeteg olyan forrás másolata is megtalálható, amelyek elvesztek vagy jelenleg különböző okok folytán hozzáférhetetlenek. Mladenov kutatásaiból világosan látszik, hogy a magyar levéltárak és könyvtárak — s nem utolsósorban egyházi intézmények - nagy számban őriznek még a bolgár középkorra és a koraújkorra vonatkozóan is értékes okleveleket, ősnyomtatványokat. A bulgáriai török hódoltság politikai és gazdaságtörténeti vetületét már több tanulmány vizsgálta. A tárgyi emlékek kutatása azonban még sok kívánni valót hagy maga után. If], Fehér Géza a magyar és a bolgár hódoltság tárgyi emlékei közül az ötvöstárgyakat vetette össze. A 16-17. századból származó magyarországi ötvösművek nemcsak hasonlóságot mutatnak a bulgáriaival, hanem minden bizonnyal onnét is származnak. Kereskedők révén is kerülhettek a magyar hódoltságba, de a keleti elemekkel keveredett balkáni motívumok lényeges jegyeit a Bulgáriából felénk és Erdélybe érkező ötvösök is magukkal hozták. Itteni műhelyeikben ugyanolyan tárgyakat készítettek, mint otthon, ahogyan ez a magyarországi e korból származó ötvöstárgyakból is egyértelműen kiderül. Az Isztambulba igyekvő magyar követek minden alkalommal keresztülhaladtak Bulgárián. Útleírásaikban későbbi társaiknak adtak útbaigazítást, s nem egy diárium évszázadok múltán értékes történelmi forrássá vált. Hopp Lajos a volt erdélyi követek, Rimay János, Nagy Szabó Ferenc, Borsos Tamás, Mikó Ferenc, Bogdán Péter, Sebesi Ferenc, Parkó Bálint, Rozsnyai Dávid, Nagy-Galambfalvi Pál s Thököly követei közül Ludányi Bay Mihály, Szlavniczai Sándor Gáspár, Komáromi János, s ezen túl II. Rákóczi Ferenc diplomatájának, Pápai Jánosnak és a Rákóczi József kíséretében levő Mikes Kelemennek diáriumait vette tüzetes vizsgálat alá. Az adott időszakban a bulgáriai városok és a bolgár nép szokásainak hű tükrei ezek a naplók, amelyekből rekonstruálhatjuk a későközépkori balkáni úthálózatot is, -s mindezek után, sok más érdekesség mellett, választ adnak arra is, hogy az ókori emlékekkel bővelkedő területen mi tűnt fel a 17. századi erdélyi követeknek, vagy milyen antik emlékeket kerestek. Mályusz Elemér 1917-ben a Wattay család pomázi levéltárában egy igen értékes oklevélre bukkant A Rosd (Szentendre) szigeten levő királyi birtok számára 1538. április 3-án kelt oklevélre, amelyben Szapolyai János a birtokon élő bolgárok jogait erősítette meg. Mályusz Elemér alapos feltáró munkájának köszönhetően azt is tudjuk, hogy az eredeti (első) kiváltságlevél 1428. december 30-án kelt, amelyet 1458-, 1491-, 1517-ben újból megerősítettek. A királytól való függőségüket csak a 16-17. század viharaiban veszítették el, amikor is a közülük való Bolgár család földesúri jogot szerzett a Rosd szigetiekre. A török területen levő birtok birtokjogát ezekben a zavaros időkben az udvar nem is vitatta: érthetetlennek tűnhetett számukra, miféle haszon adódhat egy hódoltsági faluból. Bolgár Pál emberei időnként megjelentek a faluban, s a kettős adóztatás gyakorlatának megfelelően beszedték azt, amit uruk megkívánt. 1649-ben elzálogosította birtokát Tenkel Istvánnak, hamarosan az ő tulajdonába került végleg. Az 1538. évi kiváltságlevelet is Bolgár Pál őrizte meg, akinek Anna nevű leánya (Wattay Pálné) révén került az a Wattay család levéltárába. Az egész középkor folyamán nyomon követhetjük a görög kereskedőket Magyarországon (már vallásukat tekintve görögöket), akik nagy szerepet töltöttek be a keleti, levantei áruk forgalmazásában. Ez a szerepük a török hódoltság alatt még jelentősebbé vált, hiszen az oszmán birodalom keretei kedvező lehetőségeket adtak mindehhez. A török kiűzésével azonban új helyzet állt elő: a Habsburg-