Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Sípos József: A Kisgazdapárt és a Bethlen-kormány kezdeti tevékenysége 658
662 SIPOS JÓZSEF is elegendő lesz, amit a kormány szabadforgalmi áron kívánt beszereztetni. Ezzel együtt a minisztertanács elhatározta a 1920. évi burgonyatermés forgalmának szabaddá tételét. Ugyanakkor a leglényegesebb kérdésben - az új gabonatermés teljesen szabad forgalmában - nem tudtak megállapodni, mert Bethlenék ragaszkodtak a 14%-os cséplési- és a 15%-os őrlési adóhoz.1 3 Ez kiélezte az ellentéteket Bethlenék és a Kisgazdapárt, különösen az újkonzervatív-agráriusok között. Ismeretes, hogy 1920 őszén a parasztság és a Kisgazdapárt követelésére a Nemzetgyűlés elfogadta a XXXVI. tc.-et „a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezést". A törvény végrehajtási utasítása - amit a földművelésügyi és az igazságügyi minisztériumoknak kellett volna megfogalmazni — még 1921 tavaszán sem készült el. A törvény végrehajtását irányító és ellenőrző szerv, az Országos Földbirtokrendező Bíróság (a továbbiakban OFB) vezetőit csak április 14-én nevezte ki Horthy. Ezért a törvény 1921 tavaszán nem valósult meg. A házhelyek és kishaszonbérletek alakításáról szóló rendelkezés végrehajtását viszont a földbirtokosok és a közigazgatási hatóságok szabotálták. így annak megvalósítása csak igen lassan haladt. Ez a földnélküliek, a szegény- és kisparasztok körében — akik a törvény megjelenésekor tavaszra földet reméltek — elégedetlenséget, politikai feszültséget okozott. Ε társadalmi rétegek, melyek az 1920-as januári választásokon elsősorban a Kisgazdapártra szavaztak, most kezdtek kiábrándulni belőle. Jól jelezte a tendenciát az 1921. április 17-18-án megtartott mindszenti pótválasztás, ahol a föld nélküli munkások és szegényparasztok szavazatai - a Kisgazdapárt hivatalos jelöltjével szemben — Andaházy-Kasnya Bélát, a Magyarországi Munkáspárt (Csizmadia-párt) jelöltjét juttatták be a Nemzetgyűlésbe.14 A Kisgazdapárt liberális-agrárdemokrata szárnya fontos feladatának tartotta a földbirtokreform gyors végrehajtását. Ezt parancsolta tömegbázisuk — a szegény-, kis- és középparasztság — megtartásának kényszere is. Nagyatádi Szabó és hívei azt szerették volna elérni, hogy a földreform végrehajtása során minden agrárproletár szegényparaszttá, minden szegényparaszt kisparaszttá és minden kisparaszt középparaszttá váljon. Ugyanakkor már tudatában voltak annak, hogy hiba volt a törvény végrehajtását a községi elöljáróságokra és a főszolgabírákra bízni, mert azok a legtöbb helyen a földbirtokosok befolyása alatt működtek. Ezzel szemben a földművelésügyi miniszternek nem állottak rendelkezésére hatósági közegek, melyekkel a törvényt végrehajtathatta volna. Nagyatádi Szabó az OFB működésétől sem várta a helyzet gyors javulását, mert szerinte „a bíróságnak sem fog rendelkezésére állani az a végrehajtó erő, amellyel gyorsan végrehajthatná rendelkezéseit".1 5 A földbirtokosok és a közigazgatási hatóságok ellenállásának megkerülését a pénzügyminiszter azon elképzelésétől remélték, hogy az általa tervezett vagyonváltságot a közép- és nagybirtokosoktól földben fogják követelni. Ennek megvalósításáig Nagyatádi Szabó egy rövid törvényjavaslattal kívánta a földbirtokosokat arra kényszeríteni, hogy a földterületük néhány százalékát előre leadják a földreform céljaira. A házhelyek megvál-13 OL Minisztertanácsi jkv. 1921. máj. 7. és a 8 Órai Újság, 1921. máj. 10. 1. 14 A mindszenti választásokkal kapcsolatban lásd a Világ, 1921. ápr. 20., 21. számait és az Uj Barázda, 1921. ápr. 22. 1. 15 Nemzetgyűlési Napló, 1920-1922. IX. köt. 179-180., Világ, 1921. ápr. 27. 2.
