Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Sípos József: A Kisgazdapárt és a Bethlen-kormány kezdeti tevékenysége 658
660 SIPOS JÓZSEF burzsoázia 1921. áprilisában teljesen új, az eddigiektől merőben eltérő gazdasági-kereskedelempolitikai éra kezdeményezésének követelésével lépett fel. A szabadkereskedelmi ábrándok végleges elvetését és az erőteljes ipari protekcionizmus bevezetését követelte". Ε kívánságok a földbirtokosok soraiban nagy ridadalmat keltettek. Aggódva gondoltak arra, hogy az ipari prohibíció okvetlenül ipari áremelkedésekre vezet, ami pedig tovább növeli a mezőgazdasági termelés költségeit.5 Ezért követelték egyre erőteljesebben a rekvirálások megszüntetését, a mezőgazdasági termékek szabad forgalmának visszaállítását és az exportlehetőségek biztosítását. A Kisgazdapártban — amelyben a kis-, közép- és gazdag parasztság mellett ott voltak a középbirtokosok képviselői is — ebben a kérdésben teljes volt az egyetértés,hiszen e társadalmi rétegeknek érdeke volt, hogy szabadon értékesíthessék termékeiket. A földbirtokosok érdekvédelmi szervezetei (OMGE és a Gazdaszövetség) és a Kisgazdapárt követelésére a Bethlen-kormány megkezdte a mezőgazdasági termékek szabad forgalmának bevezetését. A minisztertanács már április 22-én elhatározta, hogy a rekvirálást beszünteti, és az ún. „ellátatlanoknak" (a bérből élő társadalmi rétegeket, elsősorban az állami szolgálatban levő hivatalnokokat, értelmiségieket, ill. a városi munkásságot sorolták ide) gabonát fog vásároltatni. Búzáért 1300, rozsért 1500 koronát terveztek fizetni, ami kétszerese volt a rekviráláskor megállapított árnak.6 Április 27-én megjelent a közélelmezési miniszter 26509/1921. sz. rendelete, amely a zöldség- és gyümölcsfélék belföldi forgalmát felszabadította. Egy nappal később követte a kormány 2950/1921. ME. sz. rendelete, mely szerint a termelő a reá kirótt gabonaadó, valamint a nála feltárt és közcélokra igénybe vett gabonafeleslegen felül a még birtokában levő búzát és rozsot, kizárólag az állam részére ugyan, de szabadon, a hivatásos kereskedelem útján eladhatja. Egyidejűleg intézkedett a közélelmezési miniszter, hogy a rekvirálást az egész országban beszüntessék.7 Ε rendeletek megjelenése a Kisgazdapárt többségét nem nyugtatta meg. Az eddigi szakirodalom és saját kutatásaink alapján megállapítható, hogy 1921 tavaszán a Kisgazdapárt két szárnyra tagozódott. Ezeket azonban elsősorban nem a vezetők személye, hanem gazdasági, politikai és ideológiai követeléseik jellemezték, ami alapján — véleményünk szerint — liberális-agrárdemokrata és újkonzervatív-agrárius szárnyról beszélhetünk. A liberális-agrárdemokrata szárnyhoz ekkor 48 képviselő tartozott. Mérsékelt liberális programjuk és gondolkodásuk elsősorban a Függetlenségi Pártból eredt, amelyben a dualizmus végén e képviselők többsége politizálni kezdett. A polgári demokratikus forradalom idején többségük már a Nagyatádi Szabó István által vezetett Országos Kisgazdapártban tevékenykedett, annak második szakaszát aktívan támogatták. Elsősorban ők követelték a földbirtokreform sürgős végrehajtását, az általános és titkos választójog fenntartását és a közigazgatás demokratizálását. Osztályhelyzetüket tekintve többségükben a polgárosuló közép- és gazdagparaszti kategóriába sorolhatók. Több, e rétegekből kiemelkedett értelmiségi (újságíró, pap, tanító, orvos, gyógyszerész stb.) is tartozott közéjük. Lényegében tehát a paraszti eredet és a paraszti-kispolgári-demokratikus törekvések képviselete volt jellemző rájuk. Ε képviselők aggodalommal fogadták az 1%-os forgalmi adó s Reményi Lajos: Külkereskedelempolitika Magyarországon 1919—1924. Bp. 1969, Akadémiai K. 127. és 142. 6 Világ, 1921. ápr. 23. 1. 7Budapesti Közlöny, 1921. ápr. 27. 2. és 28.1.
