Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621

652 TILKOVSZKY LÓRÁNT Az ülésszak jegyzőkönyvét Mehrmann ezúttal is szokásszerűen megküldte a Külügyi Hivatalnak, amely annak kézhezvételét egy, a külügyminiszterrel aláíratott köszönőlevéllel szokta nyugtázni. A mostani jegyzőkönyv azonban a Külügyi Hivatalban felborzolta a kedélyeket a Budapesti Munkaközösség működésével kapcsolatban. Kari Schwendemann követségi tanácsos (Schuldreferat) 1930. május 31-i feljegyzése súlyos elégedetlenséget fejezett ki amiatt, hogy — mint a jegyzőkönyv is tanúsítja — túlságosan is a magyarok uralják a terepet, az ő kezükben van a kezdeményezés, a vitában is ők a legaktívabbak. Míg a magyarországi németség helyzetének napirendre tűzését, amely szerintük beavatkozás lenne egy szuverén magyar belügybe, a legenergikusabban ellenzik, és sikerrel elhárítják, a saját politikai érdekeiket szolgáló ötleteiket sorra szőnyegre hozzák. A német-olasz-osztrák-magyar blokk gondolata, amelyet Pékár nyilván a magyar kormánnyal teljes egyetértésben vetett fel oly nagy nyomatékkal, különösen veszélyes kezdeményezés, mert flagráns ellentétben áll a Locarno-politikával. A német delegáció — Draeger kivételével — nem veszi észre, hogy „a magyarok politikailag be akarnak fogni minket szekerükbe" - méltatlankodott Schwendemann. Ez a helyzet tűrhetetlen, „végtére is Németország nagyhatalom, és Magyarország még csak nem is középállam, hanem kisállam. Nem nekünk, hanem a magyaroknak nagyobb érdekük a munkaközösség folytatása. Minél előbb felrobban a Munkaközösség, annál jobb".54 Egy, a Külügyi Hivatal Länderabteilungján június 2-án kelt másik feljegyzés higgadtabban foglalkozott a kérdéssel: „Bizonyára igaz, hogy a Budapesti Munkaközösség ülésezéseit a magyarok politikai propagandára használják fel, de ezen már csak e testület nevére való tekintettel sem csodálkozhat senki. Azt is el lehet ismerni minden további nélkül, hogy a magyaroknak sokkal inkább érdekük e testület fennállása, mint nekünk, hiszen mi talán egyszer lényegesen tudjuk majd támogatni a magyarokat politikai dolgokban, a magyarok azonban minket bizonyára soha. Ennek ellenére azonban nekünk is érdekünk, hogy a magyar politikai körökben ne haljon ki az az érzés, hogy legalább magánjellegű bizalmas érintkezés áll fenn a kölcsönös politikai célok tekintetében. Ha emellett magyar részről Németország Olaszországhoz való politikai közeledését — és többről nem is lehet szó az adott körülmények közt — propagálják, az nem is új s nem is kompromittáló reánk nézve. Ez a gondolat a német közvéleményben már régóta élénk viták tárgya. A Birodalomnak egy ilyen politikájában éppoly kevéssé lehet ellentmondást látni Locarnohoz, mint ahogy Locarno sem volt ellentmondás Rapallohoz képest. Ha Magyarország össze tudja egyeztetni szoros viszonyát Olaszországhoz és az ilyenfajta indítványait Franciaországhoz fűződő viszonyával, akkor a mi Franciaországhoz fűződő viszonyaink sem lehetnek veszélyeztetve ezen indítványok puszta átvétele révén.".5 5 Bár ezek szerint a Külügyi Hivatalban nem alakult ki egységes vélemény a Budapesti Munkaközösség fenntartásának szükségességéről vagy szükségtelenségéről, tény, hogy a következő — 1931-es - esztendő anélkül telt el, hogy e szervezet bármiféle jelét adta volna tevékenységének. Egészen bizonyosan az játszott ebben döntő szerepet, hogy az 1931. március 23-án nyilvánosságra hozott német-osztrák vámuniós szerződéstervezet 54PA AA, Abt. II. Weltkrieg II. Deutscher Rhein e.V. Bd.l. Schwendemann feljegyzése, Berlin 1930. május 31. 5 5PA AA, Abt. II. Weltkrieg II. Deutscher Rhein e.V. Bd.l. Heeren feljegyzése. Berlin, 1930. június 2.