Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621
,3UDAPESTI MUNKAKÖZÖSSÉG A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJÁÉRT" 653 miatti heves francia tiltakozás, az Ausztria függetlenségét garantáló 1922. évi genfi jegyzőkönyv megsértésének a hágai nemzetközi bíróság szeptemberi ítélete által is alátámasztott vádja, az egész tervezet visszavonása — ajánlatossá tette annak a Budapesti Munkaközösségnek a hallgatását, amelynek ülésezései során a vámuniós Mitteleurópa-tervek szövögetése éveken át oly élénken folyt. Csak 1932. február 17-én ült össze Berlinben Gerevich és Papp a német delegáció néhány tagjával — (Mehrmann, Draeger, Loesch, és a Deutscher Schutzbund egyik új vezetőségi munkatársa, Robert Emst) —, hogy május végére, június elejére előkészítsék a Budapesten esedékes következő ülésszakot. Egyöntetűen az volt a véleményük, hogy a revízió ügye erősen érik, és hogy feltétlenül szükséges a közös munka újbóli felvétele. Elégedetten állapították meg, hogy a Budapesti Munkaközösség többéves munkája nem volt hiábavaló, bár az is igaz, hogy a revíziós propaganda az antirevíziós erőket is makacsabbá tette a status quo védelmezésében. A Budapesti Munkaközösségben részt vevő államoknak közös láthatatlan propagandafrontot kell alkotniuk a revízió fő ellensége, Franciaország ellen. A vele szövetséges Belgiumot gyöngíteni kell a flamand mozgalmak szítása által; az Ibér-félszigeten a katalán föderalisztikus mozgalmat kell támogatni, mert az alkalmas Franciaország azon törekvése akadályozására, hogy uralhassa a köztársasági Spanyolországot. Az Olaszországhoz fűződő kapcsolatok kedvező fejlődése érdekében továbbra is meg kell tenni mindent. Megállapodtak abban, hogy milyen jelszavakkal lehetne leginkább franciaellenes hangulatkeltést végezni Angliában, illetve a skandináv országokban. Közép-Európában ügyelni kell arra, hogy Ausztria ne legyen Csehszlovákia csatlósa; minden áron meg kell akadályozni a Duna-konföderáció már lassan körvonalazódó francia tervének — (a hamarosan meghirdetett Tardieu-tervnek) - megvalósulását; ebben Magyarországra vár a fő feladat. A gazdasági világválság súlyosságát a Párizs környéki békék következményeként kell hangsúlyozni az egybehangolt propagandában, s ennek jegyében egy hatásos világgazdasági nyomorkiállítást kell rendezni6 Gerevich és Papp német tárgyalópartnerei már ezen az 1932 februári megbeszélésen a weimari német demokrácia haláláról, a nemzetiszocialisták előretöréséről szóltak, s Hitler lehetséges hatalomra kerülését latolgatták. Még határozatlan és ellentmondásos véleményeket formáltak egyéniségéről és politikai képességeiről - (kivéve általánosan elismert szónoki fanatizáló képességét) —, de úgy vélekedtek, hogy az utóbbi években nagyon sokat fejlődött és tanult, kész a német belpolitika más jobboldali és középpárti erőivel való megegyezésre; a német hazafias társadalmi szervezetek tevékenysége az esetleges új rezsimben is biztosítva lesz. Egyedül az okozott számukra gondot, hogy Olaszország barátságáért Hitler kész volna a déltiroli németek feláldozására.5 7 Az izgalmakkal, feszültségekkel terhes németországi belpolitikai helyzet lehetett az oka annak, hogy nem került sor német delegáció összeállítására és a budapesti ülésszak megtartására. Miután viszont 1933. január végén megtörtént Németországban a nemzetiszocialista hatalomátvétel, Draeger Budapestre utazott, és február 15-17-én Telekivel és 56 PA AA, Abt. II. Weltkrieg II. Deutscher Rhein e.V. Bd.l. Mehrmann jelentése. Berlin, 1932. február 22. 57OL K. 83. Berlini magyar követség iratai, 4. es. Papp levele Kányához. Budapest, 1932. február 29. 2*
