Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621
.3UDAPESTI MUNKAKÖZÖSSÉG A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJÁÉRT" 639 és gazdasági viszonyait kell mindenekelőtt rendezni, az irredenta „kényszerkisebbségek" határrevíziók útján való visszanyerésével, az anyanemzeteikkel nem közös „néptalajt" képező „valódi kisebbségek" védelmének biztosításával a gazda-ország részéről, s az egyes államok kicsinyes „vámimperializmusának" megszüntetésével. Pékár hozzászólása szintén bírálta a Páneurópa-gondolatot és mozgalmat; szerinte az Európai Egyesült Államok emlegetése az amerikaiak puszta utánzása, aminek csak az lesz a következménye, hogy a japánoknak megadja a jelszót az Ázsiai Egyesült Államokhoz. A maga részéről is egy közép-európai gazdasági egység megvalósítását szorgalmazta. Hintze hozzászólása szerint a Páneurópa-gondolat tulajdonképpen a versailles-i békerendszer egyfajta kritikája, s javára írandó, hogy ezt a kritikát „ellenfeleink szellemébe beleviszi". De a legyőzött nemzetek számára ugyanez a Páneurópa-gondolat „kábítószer, amely népeinket teljesen megfosztja az érzéktől a hatalompolitikai realitások iránt". Egyetértett tehát Loesch-sel, aki azt hangsúlyozta, hogy a volt közép-európai Központi Hatalmak részéről „egy saját konstruktív eszmét kell szembehelyezni" azzal. Stein professzor úgy nyilatkozott, hogy Európa újjáépítését Közép-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európában kell megkezdeni, egyelőre gazdaságilag, de úgy, hogy az egybevágjon a népiségi érdekekkel. Ε felépítés szempontjából a dunai hajózás kérdésének rendezése döntő fontosságú: nemcsak a Rajna, hanem a Duna is „német sorsfolyó". Igaz, hogy a nemzetiségi zűrzavar a Dunatérségben a legnagyobb, de itt ugyanakkor „mi németek helyzetünknél és gazdasági túlsúlyunknál fogva még mindig bizonyos befolyással rendelkezünk" — mondotta. A bizottsági ülés végül is egy olyan határozati javaslathoz járult hozzá, amely szerint „tanulmányozandó Európa újjárendezésének kérdése"; figyelemmel kell kisérni az idegen oldalról kiinduló konstrukciókat, s azokkal egy saját konstruktív eszme állítandó szembe. Ennek kidolgozása a Budapesti Munkaközösség további feladata. Az 1926. április 15-17-i ülésszak plenáris üléssel ért véget, ahol Schnee, Pékár (Loesch helyett), és Stein jelentést tettek a bizottsági munkálatokról és felolvasták a határozatokat. Radoszlavov köszönetet mondott az érdeklődésért, amelyet a tanácskozás „a sokat próbált bolgár nép szenvedései iránt tanúsított". Pékár pedig szívélyesen meghívta ezen ülésszak résztvevőit a Budapesten tartandó őszi ülésszakra. Hintze elnöki zárszavában úgy értékelte a mostani tavaszi ülésszak munkáját, mint előrelépést egy „konstruktív megoldás" irányában. „A más oldalról ajánlott katasztrófapolitika" helyett — mint mondotta — „nagy végcélunk: Európa megbékélése - a legyőzötteknek a méltánytalanságtól és igazságtalanságtól való megszabadítása révén".32 A berlini ülésszak résztvevőinek nagy száma következtében tetemesen megnövekedtek a rendezvény költségei. A Deutscher Rhein Verein ügyvezetője, Mehrmann, a Külügyi Hivatalhoz fordult, emlékeztetve arra, hogy a Budapesti Munkaközösseggel kapcsolatban német részről felmerült minden költséget eddig kizárólag az egyesület viselt, s a Külügyi Hivatal eleve nem vállalta ugyan, hogy a Budapesti Munkaközösség munkálataihoz havonkénti rendszeres támogatást nyújtson, de ígéretet tett arra, hogy egyes feladatok terheihez pénzügyileg hozzájárul. Ez esetben ezer márka hozzájárulást igényelt.33 32 Ld. a 27. jegyzetet. 33 PA AA, Schuldreferat. Ungarn. Aktion Mehrmann, Bd.l. Mehrmann levelei Stievehez. Berlin, 1926. április 21, július 3.
