Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621
,3UDAPESTI MUNKAKÖZÖSSÉG A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJÁÉRT" 637 kötelezettségvállalás nélkül született meg e kérdésben a határozat. Az óvatosság nyilvánvaló oka az volt, hogy a kisantant-államok kormányai egy német-magyar kisebbségi egységfront megakadályozása érdekében olyan, relatíve igen számottevő engedményeket tettek az átcsatolt, volt magyar területeken élő német kisebbségnek, hogy semmiképpen sem volt kívánatos veszélyeztetni ezt a németség erősödésének kedvező helyzetet.2 9 Német részről inkább a magyarországi német kisebbség helyzetének szükséges rendezésére kívánták ráirányítani a figyelmet. Ezt a célt szolgálta a kisebbségi bizottság délután folytatódó ülésén Boehm előadása. Mint rámutatott, Németország éppúgy nem tekinthet el a magyarországi németséggel való kapcsolattartástól, mint Magyarország a vele szomszédos országokban élő magyar kisebbségek tekintetében. A két ország sorsközössége, a magyarországi németségnek a magyar állam iránti hűsége, megbízható, jó alapot kínál a kérdés rendezéséhez. Az ország nagy tekintélyű államférfiújának, Apponyi Albert grófnak nemrégiben tett egyik fontos megnyilatkozása arra mutat, hogy érlelődik a belátás azon helyes felfogás iránt, mely szerint az államnak nem „gyámkodnia" kell nemzeti kisebbségei felett, hanem biztosítania annak lehetőségét, hogy önerejükből, autonóm módon szervezkedhessenek. Méltatta az észtországi németek által elért kulturális autonómia jelentőségét; ugyanakkor azonban rávilágított a dolog fonákjára: az észtországi német földtulajdon gyakorlatilag kártalanítás nélküli kisajátítására. Elismerően állapítva meg, hogy Magyarországon a német kisebbséget gazdasági téren semmi sem veszélyezteti — azt a kérést intézte a magyar delegációhoz, hogy igyekezzék hatni a magyarokkal rokon észt nép közvéleményére annak érdekében, hogy az észt kormány az ottani német kisebbséggel kulturális téren kötött kiegyezést egy gazdasági kiegyezéssel is egészítse ki. A magyar delegáció vezetője, Pékár, úgy is, mint a rokon népekkel való barátságot ápoló Turáni Társaság elnöke, azonnal biztosította Boehmöt e közbenjárásról, de ami a magyarországi német kisebbséget illeti, mindössze a magyarság irántuk való testvéries érzületét emlegette, és semmiféle konkrétumot nem mondott helyzete rendezéséről. A kisebbségi bizottság ülése azzal zárult, hogy Hintze javaslatára felkérték a bolgár Radoszlavovot: a következő alkalomra maga is foglalja össze a kisebbségi kérdésre vonatkozó gazdag tapasztalatait. Ezt követően, már az esti órákban, kezdte meg tanácskozását a Budapesti Munkaközösség berlini ülésezésének harmadik, a gazdasági kérdésekkel foglalkozó bizottsága, Stein professzor elnökletével. Magyarország gazdasági helyzetét, kapcsolatait Németországgal, Ausztriával és a kisantant-államokkal Czettler referátuma világította meg. A másnap, április 17-én délelőtt folytatódott ülésen az ifjabb Radoszlavov a bulgáriai gazdasági helyzetről adott előadásában részletes képet. Német és osztrák részről nem hangzott el hasonló referátum, de a vitában élénken részt vettek. Braum az önálló Ausztria életképtelenségét hangoztatta; szólt azokról a nehézségekről, amelyeket számára az utódállamok autarchiára törekvése jelent. A kiutat abban látta, ha sikerül megvalósítani „Mitteleuropa" gazdasági egységét, amely lépcsőfok lehet a politikai „Mitteleuropa", s az Anschluss, mint német nemzeti cél megvalósulása felé. Hintze kérdésfeltevéseivel kapcsolatban sok szó esett a gazdasági téren ez irányban tevékenykedő német-osztrák munkaközösségekről, s Richard Riedl (volt berlini osztrák követ) nemrég kapott különleges megbízatásáról, a 2 9 Tilkovszky Lóránt: A weimari Németország és a Duna-medence német kisebbségei. Századok, 1980. 2. sz. 201-225. 2*
