Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621
.3UDAPESTI MUNKAKÖZÖSSÉG A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJÁÉRT" 631 nemzeti kisebbségek kérdése, valamint a békeszerződések gazdasági és jogi vonatkozásai is napirendre tűzendők. A kisebbségi kérdésre való tekintettel most már a Deutscher Schutzbund elnöke, Loesch is aktivizálódott; 1925. augusztus 22-23-i budapesti tárgyalásai Pékárral, Pappal, Gerevich-csel, Horváthtal, Kriszticcsel arra irányultak azonban, hogy egyrészt időt nyerjen, amíg az európai szervezett nemzeti kisebbségek Ewald Ammende által kezdeményezett genfi kongresszusa (Genfer Kongress der organisierten nationalen Minderheiten in Europa) körül tisztázódnak a még eldöntendő, a Külügyi Hivatalban mérlegelés alatt álló kérdések, másrészt, hogy a kisebbségi kérdés megtárgyalására semmiképpen se Budapesten kerüljön sor, ahol a magyarországi németség ügyében német részről kevésbé hatékonyan tudnának fellépni, mint egy Németországban vagy akár Ausztriában (Bécsben, Salzburgban) tartandó ülésezésen. A magyarok a trianoni béke által elszakított területeken élő német kisebbségeket a magyar revíziós politika oldalára kívánják állítani, ugyanakkor a Trianon által meghagyott országterületen élő német kisebbségnek csak vonakodva tesznek engedményeket.18 A Loesch-sel folytatott tanácskozásra a magyarok felvonultattak néhány, az elcsatolt területekről származó, de Magyarországon élő német eredetű személyiséget is: a szepesi szász Oszwald György miniszteri titkárt, a Magyar Külügyi Társaság kisebbségügyi szakelőadóját; az erdélyi szász Jekel Pétert, nyugalmazott belügyminisztériumi helyettes államtitkárt; a bánáti sváb származású Herczeg Ferencet, a neves írót; de Jekel kivételével, aki részt vett a Bleyer-féle magyarországi német nemzetiségi mozgalomban, ezeket Loesch okkal tekintette teljesen asszimiláltaknak, s különben is mind Magyarországról, mind az elcsatolt területekről az ottani, ténylegesen mértékadó kisebbségi vezetőket kívánta volna bevonni a kisebbségi kérdésről folytatandó tanácskozásba. Magyar részről azonban már júliusban közölték a német jobboldali pártok megbízásából Gömbös Gyulánál és Kozma Miklósnál, mint ezekkel jó kapcsolatokat fenntartó elvbarátoknál tapogatódzó Bernhard Otte professzorral, a német „keresztény nemzeti" szakszervezeti mozgalom főtitkárával, hogy a magyarországi német kisebbség-ügye sem a genfi nemzetiségi kongresszuson, sem a Budapesti Munkaközösség ülésezésén nem kerülhet szóba; ami a magyar politikát érdekli, az a német-magyar kisebbségi együttműködés az elcsatolt területeken, és az egybehangolt állásfoglalás kisebbségi kérdésekben a különböző nemzetközi fórumokon : a Népszövetségi Ligák Uniójának, az Interparlamentáris Uniónak stb. ülésezésein.19 A magyarok nagyon panaszkodtak a Német Népszövetségi Liga vezetőjére, Johann Heinrich Bernstorff grófra, aki hidegen és barátságtalanul viszonyul a magyar törekvésekhez; a német ligadelegációval maga Loesch is elégedetlen volt, mert nem találta eléggé jobboldali összetételűnek, s nem tudta rá megfelelően kiterjeszteni a Deutscher Schutzbund befolyását. Loesch és magyar tárgyalópartnerei abban máris megállapodtak, hogy a Népszövetséghez, illetve a hágai állandó nemzetközi bírósághoz sem német, sem magyar részről nem fordulnak panasszal, beadvánnyal kisebbségi kérdésben anélkül, hogy előzetesen ne informálnák egymást az ilyen lépésről, hogy a másik fél idejében megtehesse intern észrevételeit. Megállapodtak továbbá abban, hogy mind Budapesten, mind Berlinben közös sajtóköz"PA AA, Abt. VI. Kult. Deutscher Schutzbund Bd.3. Loesch levele. Bp. 1925. augusztus 24. "OL Kozma-iratok. 13. es. „Miniszterek, minisztériumok 1921-1926" című dosszié. Kozma Miklós levele Bethlen István miniszterelnökhöz. Bp. 1925. július 18.
