Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621

632 TILKOVSZKY LÓRÁNT pontot létesítenek, hogy azok révén a kisebbségi kérdésben együttes sajtókampányokat szervezzenek.2 0 A Budapesti Munkaközösség alakuló ülésének határozata értelmében már 1925-ben lényeges erőfeszítések történtek a különféle nemzetközi fórumok felhasználására a békeszerződések elleni egyeztetett propagandára. Ilyen volt Schnee nagy beszéde a háborús felelősségről az Interparlamentáris Unió washingtoni ülésszakán, majd a háborús felelősségben egyoldalúan elmarasztalt vesztes országoknak a követendő taktikáról előre informált küldöttei egybehangolt fellépése az egyházak stockholmi világkonferenciáján, ahol vallásos és erkölcsi érdeknek tüntették fel a népeknek a békeszerződések revíziója által elérhető megbékélését. Ilyen szellemben készített azután terjedelmes emlékiratot XI. Pius pápához Lukács Géza, élénk színekkel ecsetelve, hogy a békediktátumok révén jogfosztott, gazdaságilag megnyomorított népek és a kisebbségi sors szenvedéseinek, megaláztatásainak kiszolgáltatott néprészek elkeseredettségükben könnyen áldozataivá válhatnak erkölcstelen, istentelen kommunista forradalmi mozgalmaknak, mint azt „a legutóbbi félelmetes bulgáriai események", vagy a macedóniai, dobrudzsai bolgár kisebbségek kétségbeesett lázongásai különösen megmutatták.21

Az 1925 október elején Rómába érkezett Lukács személyesen kívánta átadni a pápának emlékiratát, a vatikáni német követség azonban annak erősen politikai természete miatt — a Külügyi Hivatal kifejezett utasítása hiányában — nem vállalkozott az audiencia kieszközlésére. Lukács ekkor a bíborosok egész soránál (Ehrle, Frühwirt, Ragonesi) kezdett kilincselni, tárgyalt Camillo Caccia-Dominioni pápai főudvarmesterrel, s végül is elérte, hogy Pietro Gasparri bíboros államtitkár fogadja, és átvegye emlékiratát, amelyet Brentano követ kérésére sem volt hajlandó lerövidíteni és megszelídíteni. Brentano szkeptikusan ítélte meg Lukács azon várakozását, hogy a Vatikán nyilatkozatot fog kiadni az egyoldalú háborús felelősségre alapított békediktátumok káros és veszedelmes voltáról s revíziójuk szükségességéről; Gasparri szigorúan magánjellegű megértése az emlékiratban foglalt és szóban is előadott problémák iránt, nem jogosít fel szerinte erre. Mivel Lukács az ügy érdekében további bíborosok felkeresésére készült, és reményeket fűzött olyan francia bíborosokhoz is (Billot, Merry del Val), akikben Brentano nem bízott, kénytelen volt őt nagyobb óvatosságra és körültekintésre inteni.2 2 A Budapesti Munkaközösségben résztvevő országok közt — Törökország kivételével — kiépült kapcsolattartás a bizalmiak tevékenysége révén, különösen 1925 utolsó negyedévében élénkült fel, amikor az október 5-16-i locarnoi konferencia, majd a december 1-én Londonban aláírt megfelelő szerződések egyrészt Németországnak az új európai hatalmi rendszerbe való bevonásával, másrészt a nyugati német határok garantálása ellenében a keleti irányú revízió lehetőségének fenntartásával, érthető izgalomba hozták a békeszerződések revíziójának előmozdítására a magyar fővárosban tavasszal megalakult munkaközösség létrehozóit. A Deutscher Rhein Verein ügyvezetőségét felkereste a 30PA AA, Schuldreferat. Ungarn. Aktion Mehrmann. Bd.l. Krisztics-Loesch: Niederschrift. Budapest, 1925. augusztus 24. *1

Szövegét közli Géza Lukács: Die Revision der Friedensverträge. Berlin, 1928. c. munkája függelékében. (103-119. 1.) "PA AA, Schuldreferat. Ungarn. Aktion Mehrmann. Bd.l. Brentano jelentései. Róma, 1925. október 3, október 12.