Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621
630 TILKOVSZKY LÓRÁNT ezek ellenére a megalakult Budapesti Munkaközösség — (ez az elnevezés honosodott meg) — egy török bizalmi embert is be kívánt állítani az összeköttetés fenntartására egy bizonyos Fuad bej, vagy Mehmed Djenil személyében. Német részről Schweinitz, magyar részről Krisztics, osztrák részről Braum, bolgár részről Daszkalov lett a bizalmi. Tőlük várta Mehrmann a tájékoztatásokat, illetve javaslatokat a Munkaközösség félévenként tartani kívánt ülései közti időben. A Budapesti Munkaközösség alakuló ülésén elfogadott határozatok sem elvileg, sem gyakorlatilag nem tartalmaztak újat az előzetesen kialakított és a német, ill. magyar külügyminisztérium által jóváhagyott programhoz képest. Nyomatékosan hangsúlyozták: „Célunk Európa és minden népe megbékéltetése, a békediktátumoktól érintett népeknek az azokban reájuk rótt erkölcsi, jogi és gazdasági terhektől való megszabadítása révén. Ε minden népet érintő feladat megoldása a legyőzöttek, győztesek, és semlegesek együttműködését követeli meg." Vagyis: a Budapesti Munkaközösséget létrehozó vesztes országokbeli társadalmi erők nem egy régi, elmarasztalt ellenséges szövetséget újítanak fel, hanem egy összeurópai érdekű nemes ügy előmozdítására fognak össze egymással, s kezdeményezik a semleges és az antant-hatalmak ennek felismerésére képes társadalmi erőinek közreműködését.16 A budapesti német követ teljes mértékben helytelenítette a Budapesti Munkaközösséggel megkezdett akciót. A Külügyi Hivatalnak küldött jelentései szerint Budapest ellenséges kémközpont, ahol azonnal ki fog tudódni minden. A magyarok titoktartásában nem lehet megbízni; a magyar delegáció vezetője, Pékár „francia vizeken vitorlázik", intim érintkezésben áll a francia követséggel. Felvázolta, micsoda lármát fog csapni az antantdiplomácia, ha megtudja, hogy a német delegáció tagjaiként volt admirálisok, tábornokok jöttek Budapestre tanácskozni, s felsejlik előttük a Központi Hatalmak szövetségének újjáéledése, amely ki tudja milyen agresszív terveket kovácsol máris. Welczeck idegenkedését fejezte ki a magyar külügyminiszterhelyettes, Kánya előtt Pékár iránt, de az biztosította őt a magyar delegáció vezetőjének és minden tagjának feltétlen megbízhatóságáról és titoktartásáról. Pékárra bizonyára éppen azért esett a választás, mert közismerten jó antant-kapcsolatait eleve számításba vették az esetleg feltámadó gyanú eloszlatására. Welczeck azonban nem tágított, hanem felhasználva a Földes Béla elejtését fájlaló báró Szterényi József — (1918-ban kereskedelemügyi miniszter) — Pékár elleni intrikálását, óvatosságra intette a német delegációt Pékárral szemben, s arra ösztönözte Hintzét és Schweinitzet, hogy csak formális tárgyalásokat folytassanak; a jövőre nézve pedig azt tanácsolta, hogy ilyen akarva-akaratlanul is többé-kevésbé hivatalos színezetű delegációs tárgyalások helyett okosabb és veszélytelenebb lenne odahaza, csendes szobácskában végezni komoly munkát a revízióért, s amennyire csak lehet, keveset árulni el arról az egykori szövetségestársaknak. Hivatkozott arra is, hogy a budapesti osztrák és bolgár követ a vele folytatott bizalmas beszélgetés során szintén aggályait fejezte la a Budapesti Munkaközösségben testet öltött akció iránt.17 A Budapesti Munkaközösség alakuló ülésén megállapodás történt arról, hogy a legközelebbi ülés ugyancsak Budapesten lesz, s azon a háborús felelősség kérdésén kívül a "PA AA, Abt. II. Weltkrieg II. Deutscher Rhein e.V. Bd.l. Welczeck hivatalos jelentése, valamint magánlevele Köpkéhez. Budapest, 1925. április 20. "Uo.
