Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621
.3UDAPESTI MUNKAKÖZÖSSÉG A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJÁÉRT" 627 Az alakuló értekezletre azonban a kitűzött időpontban, 1925. január 18-án mégsem került sor. Apponyi Albert gróf, aki annak idején a magyar békedelegáció elnöke volt, most pedig Magyarország fődelegátusa a Nemzetek Szövetségében, s elnöke a Magyar Külügyi Társaságnak, közbelépett a magyar külügyminisztériumnál, hogy halasszák el a szerinte rendkívül aggályos értekezletet: minthogy azon csak a volt Központi Hatalmak országaiból való küldöttek vennének részt, az antant közvéleménye és hivatalos körei — kitudódás esetén — mindjárt a közép-európai volt központi szövetség újjáéledésének kezdetét fogják abban látni, s ennek igen káros következményei lehetnek. Apponyi gróf aggályait 1925. január 10-én megfontolás tárgyává tették egy intern megbeszélésen, melynek résztvevői arra hivatkozva, hogy az eszmecsere nem hivatalos jellegű lesz, s „a meghívók nem mi vagyunk, hanem a németek", egyáltalán nem osztották Apponyi aggályait, kijelentvén azt is, hogy a halasztás nem fog javára válni az ügynek. Két küldött ment Apponyihoz, de nem tudták álláspontja megváltoztatására bírni, s a korabeli magyar politikai közélet nagy öregje a továbbiakban is teljesen távol tartotta magát az ügytől. Közrejátszhatott ebben némileg az is, hogy Apponyi, aki függetlenségi párti politikus, tehát Tisza István ellenfele volt, nem rokonszenvezett azzal a társasággal, amely Magyarország háborús felelőssége ellen küzdve, Tisza István politikáját igyekezett rehabilitálni, s részben olyanokból is állt, akik Tisza Munkapártjának prominens tagjai, az 1918-ban meggyilkolt miniszterelnök személyes barátai, tisztelő hívei, a háború utáni hazai kultuszának szorgalmazói és kiépítői voltak.13 Sem a Deutscher Rhein Verein, sem a Magyar Nemzeti Szövetség nem adta fel azonban a küzdelmet az öt vesztes állam munkaközösségének létrehozásáért. A mind a német, mind a magyar hivatalos diplomácia részéről felmerült, illetve akceptált aggályok eloszlatására leszűkítették és jobban körülhatárolták az alakítandó - hangsúlyozottan nemhivatalos, hanem magánjellegű társadalmi - munkabizottság programját: annak középpontjába „a háborús felelősség hazugságának" tudományos megalapozottságú, egybehangolt propagandisztikus cáfolata került, mint a békediktátumok elleni harc indirekt formája. A Mehrmann-akcióba következésképpen sorra bevonták azokat a szervezeteket és személyiségeket, amelyek és akik speciálisan ezzel a kérdéssel már korábbról behatóan foglalkoztak Németországban. Ez a Mehrmann-akció németországi társadalmi egyesületi bázisának jelentős kiszélesedésére és további tekintélyes személyiségekkel gazdagodására vezetett. A Deutscher Rhein Verein részéről az akcióhoz elsőként megnyert és a német delegáció vezetőjéül kiszemelt Paul Hintze mellé, aki mint a Verein für das Deutschtum im Ausland (VDA) elnöke, e rendkívül befolyásos szervezet bekapcsolódását is biztosította személyén keresztül — gróf Max von Montgelas tábornok is csatlakozott az akcióhoz, ö 1919-ben a német békedelegáció katonai szakértője volt, részt vett a Németország háborús felelősségét tagadó ellenvélemény kidolgozásában és a háború kitörésére vonatkozó német okmányokból összeállított Fehér Könyvkiadásában; 1921-ben könyvet jelentetett meg a háborús felelősség kérdéséről, 1923-ban pedig az e kérdésben folytatott propagandához tézisszerű vezérfonalat bocsátott rendelkezésre; egyike volt azoknak, akik nagy 13 OL ME 1925. T. 13. Pataky Tibor feljegyzése. Budapest, 1925. január 21.
