Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621
628 TILKOVSZKY LÓRÁNT feltűnést keltve, nyilvános vitára hívtak ki neves történészeket az antant-hatalmak részéről. Hintze és Montgelas mellett a harmadik nagy tekintélyű személyiség, akit sikerült megnyerni a Mehrmann-akcióhoz, Heinrich Schnee volt, Német-Keletafrika utolsó kormányzója a császárság idején, aki elsősorban a gyarmati kérdés vonatkozásában kapcsolódott be „a háborús felelősség hazugsága" elleni küzdelembe, s aki igen nagy befolyásra tett szert azáltal, hogy 1925-ben elnökként az Arbeitsausschuss Deutscher Verbände élére került. Ε csúcsszervet 1921-ben hozták létre a versailles-i béke elleni különböző mozgalmak és szervezetek összefogására; megalakításában jelentős szerepe volt Philipp Stein professzornak is, aki, mint tudjuk, a Deutscher Rhein Verein ügyvezető elnöke lett. Az Arbeitsausschuss Deutscher Verbände ügyvezetője, Hans Draeger személyében rendkívül fontos támogatóra tett szert a Mehrmann-akció, legtöbbet azonban talán azzal nyert, hogy az Arbeitsausschuss Deutscher Verbände külföld-osztályát vezető Wilhelm von Schweinitz, volt porosz vezérkari őrnagy és diplomata, szívvel-lélekkel felkarolta az öt vesztes ország munkaközössége létrehozásának ügyét, s minthogy személye a Külügyi Hivatal különös bizalmát élvezte, jelentősen egyengethette ott az akció útját. Az Arbeitsausschuss Deutscher Verbände kötelékébe tartozó szervezetek közül bekapcsolták a Mehrmann-akcióba a háború okai tanulmányozására alakult társaságot (Gesellschaft für Erforschung der Kriegsursachen), amelyet egy neves császári diplomata, Ludwig Raschdau alapított, s annak első elnöke volt, valamint az azzal szoros kapcsolatot tartó kutatóintézetet (Zentralstelle für Erforschung der Kriegsursachen), amelyet Alfred von Wegerer, volt császári vezérkari őrnagy vezetett. Az ő szerkesztésében megjelenő „Die Kriegsschuldfrage" című havi folyóiratban cikkeztek magyar részről is azok (Horváth Jenő, Weber Arthur stb.), akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Bekapcsolódott a Mehrmann-akcióba a Clara Mende német néppárti képviselőnő elnöksége alatt álló Deutscher Frauenausschuss zur Bekämpfung der Schuldlüge, és a Hertha Hissink vezette Ausschuss Entlastung. Amikor ezek után, 1925. március 3-án Mehrmann és Lukács újra felkeresték az akció ügyében a Külügyi Hivatalt, ott Gerhard Köpke miniszteri osztályfőnök, a politikai osztály vezetője részéről igen kedvező fogadtatásban részesültek. Köpke kijelentette előttük, hogy teljesen elégedett a programnak a háborús felelősség kérdésére redukálásával, valamint a német delegáció társadalmi bázisának kiszélesítésével, s hozzájárul az öt ország közös munkabizottságának létrehozásában való részvételükhöz, amelynek budapesti megalakítása elől Magyarországon is elhárult időközben az Apponyi ellenzése támasztotta átmeneti akadály. Lelkükre kötötte, hogy mindig tartsák szem előtt ténykedésükben a hivatalos német külpolitika mértékadó irányvonalát, s a kívánatos összhang érdekében tartsanak kapcsolatot a Külügyi Hivatal Friedrich Stieve titkos tanácsos által vezetett „Schuldreferat"-jával, illetve a kulturális osztállyal is, tekintettel az ügynek a külföldi németség ott kezelt kérdéseivel való összefüggésére. Sor került ez utóbbi vonatkozásban a Deutscher Schutzbund für das Grenz- und Auslandsdeutschtum, valamint a kisebbségi jog német szakértőit tömörítő Ausschuss für Minderheitenrecht bevonására is. Míg a Deutscher Schutzbund elnöke, Loesch, akinek a rivális VDA elnökének, Hintzének juttatott vezetőszerep egyáltalán nem volt ínyére, egyelőre személy szerint távol tartotta magát az amúgy is féltékenyen figyelt Mehrmann-akciótól, azonnal bekapcsolódtak olyan vezető személyiségek, mint Felix Kraus őrnagy, a marburgi Hans Gerber (később tübingeni, majd lipcsei egyetemi tanár), Erich Kaufmann jogászprofesszor, Carl Georg
