Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621

626 TILKOVSZKY LÓRÁNT nyok, okmánypublikációk fennen hirdetett hamisításai ellen, s hogy a világháborúra vonatkozó memoárirodalom egyre nagyobbra duzzadó termését részben hevesen cáfolva, részben azokból használható érveket merítve, mindenekelőtt Szerbia, az őt támogató cári Oroszország, valamint a francia és más antant-hatalmak felelősségét domborítsák ki,10 A háborús felelősség, mint a békeszerződések jogalapja, megrendítésére, s azon keresztül a békeszerződések revíziójának propagálásához, a Magyar Nemzeti Szövetség egyesületközi munkabizottságának szóban forgó ülésén Krisztics Sándor professzor - a Magyar Nemzeti Szövetséghez csatlakozott korábbi Területvédő Liga („Magyarország területi épségének védelmi ligája") főtitkára, az 1924-ben alapított Magyar Szociográfiai Intézet igazgatója — azt javasolta, hogy az öt vesztes ország részéről létrehozandó munkabizottság 1.) állítson fel közös nyilvántartást a békerevízióért küzdő társadalmi szervezetekről (köztük nemzeti kisebbségi szervezetekről) és vezetőiről, valamint az e küzdelemben résztvevő, illetve abba bevonható külföldi (antant és semleges) politikusokról, tudósokról, publicistákról; 2.) hozzon létre közös erővel egy olyan gyűjteményt, ahol a békerevízióval kapcsolatosan bárhol megjelent minden könyv és cikk megfelelően katalogizálva rendelkezésre állna, s e témakörben bibliográfiai kiadványokat készítene elő. Mivel a Magyar Szociográfiai Intézetet nem utolsósorban azért hozták létre, hogy a magyar revíziós törekvések szolgálatában adatgyűjtő és feldolgozó munkát végezzen az elcsatolt területekre vonatkozóan — (a Felvidéki Egyesületek Szövetsége, valamint erdélyi relációban a Népies Irodalmi Társaság, délvidéki relációban a Szent Gellért Társaság segítségével) —, Krisztics azt ajánlotta, hogy e vezetése alatt álló intézetet hozzák magyar részről javaslatba, mint amely a leginkább alkalmas az öt vesztes ország munkaközössége nyilvántartó és bibliográfiai bázisintézménye feladatainak ellátására is, minimális költségráfordítással. A parlament épületében működő ún. Teleki-iroda (Papp Antal pénzügyminisztériumi államtitkár operatív irányításával), amelynëk ellenőrzése alá tartozott a Magyar Szociográfiai Intézet, meg fog adni ehhez minden támogatást, s a magyar külügyminisztérium a külképviseletek révén segíteni fogja a témakörbe vágó könyvek, cikkek, térképek, statisztikák beszerzését.11 Az 1924. december 13-i értekezleten így kialakult magyar álláspontról Földes Béla értesítette Lukács Gézát. A Deutscher Rhein Verein ügyvezetősége elfogadta Budapestet az öt vesztes állam közös munkabizottsága alakuló ülésének színhelyéül, s a szintén kis létszámúnak tervezett — tulajdonképpen az egyesület vezetőire korlátozódó — német delegáció élére egy, az egyesületen kívül álló igen tekintélyes személyiséget sikerült megnyerniük: Paul von Hintze ellentengernagyot, a császár egykori szárnysegédjét, aki nagy diplomáciai múltjával (tengerészeti attasé a skandináv államokban, katonai attasé a cári udvarnál, követ Mexikóban, majd Kínában, 1918-ban pedig külügyi államtitkár) azonnal bizonyos respektust keltett az eddig eléggé viszolygó Külügyi Hivatalban, a Mehrmannakció iránt. Mehrmann nem kért többet a Külügyi Hivataltól, mint „jóindulatú semlegességet" vállalkozása iránt, s erre az most már nagyobb hajlandóságot is mutatott.12 1 °Uo. "Uo. 12PA AA, Abt. II. Weltkrieg II. Deutscher Rhein e.V. Bd. 1. Köpke feljegyzése Stresemann részére. Berlin, 1925. március 4.