Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621

.3UDAPESTI MUNKAKÖZÖSSÉG A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJÁÉRT" 623 washingtoni nagyköveti poszt átvételére készülődvén, Heilbron miniszteri igazgatóhoz és von Brentano követségi tanácsoshoz utasította őket, akik elismerték ugyan, hogy a kezdeményezés előnyöket jelentene a kisebbségi jogok képviselete és a háborús felelősség vádja elleni küzdelem terén, amelyben a világháború minden vesztes állama érdekelt, azonban nyomatékosan hangsúlyozták aggályaikat ezen egykori szövetséges kapcsolatok akárcsak privát jelleggel történő újrafelvételével szemben.6 Mint Mehrmann és Lukács előtt kifejtették, „először is célszerűtlen, ha hatalom nélküliek szövetkeznek a hatalmasok ellen; másodszor minden hivatalos vagy akár félhivatalos nemzetközi szervezkedés a fennálló békeszerződések ellen, ismeretessé válás esetén azonnal a legnagyobb feltűnést keltené, és a legmesszebbmenő politikai következményekkel járhatna; végül, a birodalmi kormány politikája arra irányul, hogy a békeszerződés igazságtalanságait más úton és nagyobb politikai eszközökkel, különösen a részes nagyhatalmakkal való közvetlen tárgyalások révén, később esetleg a Népszövetség révén lassan küszöbölje ki". A Deutscher Rhein Verein képviselői hiába érveltek azzal, hogy mennyire fontos „helyreállítani a korábbi szövetségesek nagyon megrendült morális egységfrontját", s hogy a kapcsolatok privát jellegű újrafelvétele nem keresztezné a hivatalos német külpolitika nagy vonalait — a külügyminisztérium álláspontja az volt, hogy a szükséges egybehangolás az illető országokban működő német követségek feladata, nem szükséges ahhoz egy költséges munkabizottság létesítése, amit az egyesület az öt ország részéről felállíttatni tervez. Mehrmann és Lukács hiába hangoztatták, hogy a különben sem nagynak ígérkező költségek a munkabizottságban résztvevő országok közt meg fognak oszlani, s a német részről felmerülő költségeket a Deutscher Rhein Verein nem a Külügyi Hivataltól várja, hanem a maga eszközeiből fogja fedezni. A Külügyi Hivatal a Mehrmann-Lukács-féle terv felől kikérte a bécsi, budapesti, szófiai és konstantinápolyi német követ véleményét. Ezek egybehangzóan ellenezték az öt ország nemhivatalos képviselői közös munkabizottságának létrehozását. Valamennyien osztották a Külügyi Hivatal fenti aggályait, azonfelül szerintük Lukács felületesen ítélte meg ezen országokban a terv iránt mutatkozó valóságos érdeklődést és a készséget a költségekben való részt vállalásra. Mindezek alapján a Külügyi Hivatal teljesen távol kívánta tartani magát a Mehrmann-akciótól, s erre intette a német követségeket is azon országokban, amelyek részvételére egy nemhivatalos képviselőkből álló közös munkabizottságban Mehrmann és Lukács már megtették az előkészületeket.7 Azon biztatások ellenére, amelyeket Lukács 1924. augusztusi budapesti tárgyalásai alkalmával még Kánya Kálmántól, a magyar külügyminiszter állandó helyettesétől, a magyar külügyminisztérium vezetőjétől is kapott, a munkabizottság programjára vonatkozóan kidolgozott konkrét terv és az alakulóülés színhelyére tett javaslat — december elején történt kézhezvételekor — óvatos és aggályos fogadtatásra talált. A magyar külügyminisztériumot kínosan érintette, hogy Lukács neki küldte meg az anyagot, holott semmiképpen sem kötelezheti el magát; a Magyar Nemzeti Szövetségbe tömörült társadalmi egyesületek egyesületközi munkabizottsága 1924. december 13-i ülésének tűzték napi-6 PA AA, Abt. II. Weltkrieg II. Deutscher Rhein e.V. Bd.l. Mehrmann levele Maltzanhoz. Berlin, 1924. december 10. 7PA AA, Abt. II. Weltkrieg II. Deutscher Rhein e.V. Bd.l. Feljegyzés Köpke részére. Berlin, 1925. január 19.