Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621

624 TILKOVSZKY LÓRÁNT rendjére az állásfoglalást: kik és milyen célkitűzésekkel vegyenek részt magyar oldalról a békediktátumokkal sújtott öt vesztes ország revíziós erőfeszítései egybehangolására hivatott közös munkabizottság megalakításában, s hol legyen ennek színhelye. A külügyminisztérium képviseletében megjelent Gerevich Zoltán osztálytanácsos, a hivatalos magyar külpolitika céljainak társadalmi támogatására hivatott Magyar Külügyi Társaság jelenlevő vezetői helyeslésétől kísérve leszögezte, hogy a külügyminisztérium diszkrét, de határozott irányításának kell érvényesülnie az abszolúte társadalmi, nem hivatalos jelleggel szervezendő akcióban, fenntartva a maga számára annak lehetőségét, hogy szükség esetén dezavuálhassa azt. A külügyminisztérium ragaszkodott ahhoz, hogy az 1925. január 18-ra tervezett munkabizottsági alakuló ülésre a meghívás feltétlenül német részről történjék; az ellen nem volt kifogása, hogy a Lukácstól érkezett javaslatban az ausztriai Baden szerepelt színhelyéül. A Magyar Nemzeti Szövetség elnöke, báró Perényi Zsigmond tiltakozott azonban, hogy olyan országban kerüljön sor a békediktátumok revízióját célzó munkaközösség megalakulására, amely „elrabolta tőlünk Nyugat-Magyarországot" (Burgenlandot), több felszólaló is előállt az osztrák magatartást magyar szempontból nehezményező különféle panaszokkal (bizonyságaként az együttműködésben alapvetően érdekelt államok mégis számottevő és az együttműködést nehezítő ellentéteinek). Végül is tekintetbe véve, hogy a munkabizottság budapesti megalakulásának — Kánya ismert véleménye szerint — fontos előnyei lehetnének a magyar szempontok és érdekek érvényesítésének fokozottabb lehetősége révén, ennek szorgalmazása mellett foglaltak állást, kikötve, hogy a munkabizottság tárgyalásainak olyan titkosaknak és bizalmasaknak kell lenniök, mint egy haditanácsénak. Megállapodás történt arról, hogy a magyar delegációt a nemzetközi hírnevű közgazdász és statisztikus Földes Béla professzor fogja vezetni, aki a háború utolsó éveiben átmenetgazdasági teendőkkel megbízott tárcanélküli miniszter volt Magyarországon, s a lehetőleg kis létszámú delegáció tagjait maga fogja kiválogatni, majd a külügyminisztériummal jóváhagyatni.8 Ugyanakkor arra vonatkozólag, hogy milyen programmal menjen a magyar delegáció a munkabizottság alakuló konferenciájára, a következő alapelvekben állapodtak meg: 1. Vitán felül szükség van a tervezett közös munkabizottságra, mert a legyőzött nemzetek csak egymással összefogva érhetnek el eredményt a béke revíziójára irányuló törekvésükben. 2. Minden erővel arra kell törekedni, hogy a Központi Hatalmak szövetségének szinte hihetetlen mértékű bomlási folyamata megálljon, s ha négy évig vért tudtak ontani egymásért, úgy most legalább a zöld asztalnál támogassák egymást olyan békerevíziós követelésekben, amelyek mindannyiok javát szolgálják. 3. Az ellentétek kiküszöbölése legyen a közös cél, de nem a kétségtelenül sokban eltérő saját érdekek feladása. Szabad kezet kell fenntartani e tekintetben, sőt arra törekedni, hogy magyar kézbe kerüljön a vezetés a békerevíziós erőfeszítésekben. 4. A béke revíziójára hangsúlyozottan „tisztára tudományos" eszközökkel kell törekedni; a szóban forgó öt állam e célból történő szövetkezése nem valami puccs, összeesküvés, hanem „általános emberi érdekek szolgálata". 8 OL (Magyar Országos Levéltár, Budapest) K. 28. ME (Miniszterelnökség) 1925. T. 13. Egyesületközi értekezlet 1924. december 13-án.