Századok – 1984

KRÓNIKA - Degré Alajos (Máthé Gábor) 616

KRÓNIKA DEGRÉ ALAJOS 1909-1984 A magyar jogtörténettudomány nagy nemzedékének markáns egyénisége volt. Halálával több mint fél évszázados maradandó értékű tudományos pálya zárult le. Degré Alajos 1909. május 18-án született Zalaegerszegen. Családjában az 1848-as forradalom és szabadságharc nem csupán nemzeti történelmünk haladó hagyományaként élt, hanem személyes kötó'dést is jelentett. Atyai nagyapja Degré Alajos író, a márciusi forradalom egyik vezetőjeként, majd honvéd századosként vett részt a sorsdöntő események formálásában. A politikai tanúságtétel mellett, anyai nagyatyjának öröksége is méltó az emlékezetre. Lechner Lajos mérnök Budapest városrendezésének és Szeged árvíz utáni újjáépítésének tervezőjeként alkotott ma is ható értéket. Szakmai érdeklődésére, a jogtudomány iránti elkötelezésére pedig édesapja Degré Miklós bíró, majd táblai elnök gyakorolt döntő befolyást. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte. Tudatos pályaválasztására vall, hogy már joghallgatóként ismerkedett a történelem segédtudományaival. A korszak kiváló szakembereit, Szentpétery Imre és Hajnal István professzorok előadásait több féléven át hallgatta, s Domanovszky Sándornál felvette a művelődéstörténeti kollégiumot is. Széles körű, ismeretgazdag megalapozottsága biztosította számára Illés József professzor Jogtörténeti Szemináriumában a kutatás első lehetőségét. Illés útmutatása alapján kezdett foglalkozni a Quadripartitummal s e témából több szintézist tett közzé. (A Négyeskönyv perjogi anyaga, Bp. 1935., A Négyeskönyv büntetőjogi elvei, Bp. 1936.). A történelmi kutatás problematikáját pedig jogtörténettudományunk meghatározó egyénisége, Eckhart Ferenc egyetemi tanár mellett dolgozva volt módja elsajátítani. A hazai tudományos iskolákon kívül, ösztöndíjasként hosszabb időt töltött Párizsban, ahol Martin és Petőt professzorok műhelyében főként a metodologiát tanulmányozta, és a francia magánjog fejlődéstörténetét kutatta. Ez idő alatt rendszeresen látogatta az École des Chartes előadásait . A Budapesti Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 1939-ben képesítette magántanárrá a magyar magánjog, perjog és büntetőjog tárgyköréből. Másfél évtizeddel később pedig a magyar gyámsági jog történetéről írott disszertációja alapján, a Tudományos Minősítő Bizottság az állam-és jogtudományok kandidátusává minősítette. Degré Alajos nemzedékének ahhoz a csoportjához tartozott, amelyik a jogtudományt nem csupán docendo discimus művelte, hanem a praxisban is biztos jártasságot szerzett. Mindvégig jogtörténésznek vallotta magát, de bizonyos, hogy a bírói pulpituson eltöltött évek is részévé váltak szakmai tevékenységének. 1931-ben — jogi doktorátusát követően - mint joggyakornok Szegeden kezdte pályáját, majd törvényszéki, illetve ítélőtáblai bíróként dolgozott. Elsősorban polgári ügyekben ítélkezett, a pécsi ítélőtáblán személyi állapotot érintő pereket tárgyalt. Igazságügyi tevékenységét gazdagította igazságügyminisztériumi munkássága is. Bírói működésével egyidejűleg a Pécsi Tudományegyetemen, kezdetben megbízott előadóként nyert alkalmazást, s 1950-től (a tábla megszűnésével) már egyetemi gráduszban vett részt a magyar és az egyetemes állam- és jogtörténet oktatásában. Korábbi levéltártudományi ismereteinek hasznosításaként - 1957-től - levéltárosként dolgozott, majd 1960-tól—1974-ig a Zala Megyei Levéltár igazgatójaként működött. Nyugdíjba vonulását követően (1977) ismételten az oktatás felé fordult. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Történelem Segédtudományok Tanszékének felkérésére rendszeresen tartott előadásokat, vezetett praktikumokat. Tudományos munkássága elismeréseként e Tanszék előterjesztése alapján (1981), a Kar javaslatára c. egyetemi tanárrá nevezték ki. Degré Alajos szaktudományi érdeklődése szerteágazó volt. A jogtörténeti historiográfia, a közigazgatástörténet éppúgy helyet kapott benne, mint a magánjog, a büntetőjog és a perjogok története. Öt monográfiája (a már említetteken kívül: Magyar halászati jog a középkorban Bp. 1939;