Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: A magyar mezőgazdaság piacviszonyai és a német piac az 1920-30-as években 513
518 GUNST PÉTER nafélék 55-70%-át, a cukor és cukorrépa termelés 38-40%-át, a dohány 25-30%-át, a gyümölcsféléknek kb. 35%-át, a hús- és zsírtermelés 20-25%-át, a gyapjútermelés kereken 50%-át, a tolltermelés 55%-át, a tejtermékek 50%-át, a burgonyatermelés 20%-át értékesítették külföldön. S ez csupán azoknak a termékeknek a listája, amelyekből a jelzett időszakban nagyarányú kivitel volt, a lista jelentősen tovább bővíthető azokból a termékekből, amelyekből rendszeres, nagytömegű exportra nem, csupán alkalmankénti kivitelre került sor. Azt is figyelembe kell venni, hogy a nagytömegű exporttermékekből a kivitel mennyisége nagyobb nehézségek nélkül rendszeresen fokozható lett volna. Csupán ezzel számolva érthetjük meg, milyen jelentős szerepük volt a mezőgazdasági exportpiacoknak az ország gazdasági életében. Annál inkább így volt ez, hiszen az ország kivitelének legnagyobb részét a mezőgazdasági termékek exportja tette ki. Az ipart védő autarchiás vámpolitika nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az ország ipari fejlődése nem gyorsult fel számottevő mértékben, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása számos iparág fejlődését tette lehetetlenné, vagy lassította le, ugyanakkor a belső piac nem szélesedett olyan mértékben, hogy egyes, elsősorban könnyűipari ágazatoktól (pl. a textilipar) eltekintve az ipar számottevően fejlődhetett volna. A kivitelben a mezőgazdasági termékek aránya döntő részt tett ki, s minden kedvező változás ellenére sem csökkent érdemben az összkivitel kétharmad része alá. Az 1920-as évek közepén az összkivitelből a mezőgazdasági termékek mintegy 80—82%-ot tettek ki, s ez az arány másfél évtized alatt csupán 67—68%-ra csökkent le, míg a korszak nagy részében 70—74% körül mozgott. Márpedig az országnak nyersanyag-, félkész- és készáru-importját a kivitelből kellett fedeznie, így tehát nem csupán a megtermelt mezőgazdasági áruk értékesítése, hanem az ország külkereskedelmi egyensúlya is a mezőgazdasági kivitel lehetőségeinek szélesítésétől vált függővé. A mezőgazdasági termékek kivitelének jelentősége az ország egész gazdasági életében és annak továbbfejlődésében jelentősen fokozódott, miközben a mezőgazdasági kivitel lehetőségei csökkentek ? Ez teszi érthetővé, hogy a szállítási költségek minden növekedése ellenére nagy jelentőségűvé váltak Magyarország számára a volt Monarchián túli elhelyezési lehetőségek 1919 után — elsősorban Németország és Olaszország. Mindkét esetben olyan országokról van szó, amelyek egyrészt nagytömegű importot bonyolítottak le mezőgazdasági termékekből, bár maguk jelentős termeléssel rendelkeztek, vagyis agrárimportjukat saját termelésüknek rendelték alá. Ugyanakkor mindkét országban komoly hagyományai voltak a magyar agrárexportnak, ami jelentősen megkönnyítette a magyar kivitel növelését, felélénkítését, hiszen az első világháború előtt pl. Németország a Monarchia vámhatárain túlra irányuló magyar agrárkivitel legnagyobb piaca volt. S a mindenkori magyar kormányok számára az 1920—30-as években annak is volt jelentősége, hogy egyik ország részéről sem kellett politikai megalapozottságú, illetve indíttatású kereskedelmi retorziókkal 2 A magyar mezőgazdaság 1918 utáni helyzetére 1. Gunst Péter: A mezőgazdasági termelés története Magyarországon 1920-1938. Budapest, 1970. Az itt érintett problémákra elsősorban 9-105. és 441-449. A statisztikai és egyéb adatokat általában ebből a munkából vettem. Rövid német nyelvű összefoglalása: Gunst, P.: Ungarns Landwirtschaft zwischen 1919-1938. Agrártörténeti Szemle, 1969. Supplementum, 1-70., valamint i. Gaál-P. Gunst: i. m. 64-133. A külkereskedelmi forgalom alakulására 1. részletesen: Búzás József: Magyarország külkereskedelme 1919-1938., a „Magyarország külkereskedelme 1919-1945" c. kötetben (Budapest, 1961.) és Csáki Norbert-Szitó Balázs: Magyarország mezőgazdasági kivitele. Budapest, 1963.
