Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: A magyar mezőgazdaság piacviszonyai és a német piac az 1920-30-as években 513
516 GUNST PÉTER Az első világháború következményei egyszeriben véget vetettek ennek az előnyös helyzetnek. Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása, Magyarország jelentős területeinek elcsatolása két vonalon is éreztette hatását, illetve megszüntette a magyar mezőgazdaságnak az első világháború előtt élvezett kettős előnyét: egyrészt veszélyeztette a magyar mezőgazdaság elhelyezési piacait, másrészt pedig megszüntette a Monarchia védelmének előnyös hatásait, azaz a magyar agrárkivitel árszintjét a világpiaci árszínvonalra süllyesztette le. Az Osztrák—Magyar Monarchia ún. utódállamai közül Jugoszlávia és Románia jelentős mezőgazdasági termékfölösleggel rendelkezett, s ebbe a kategóriába sorolható az első világháború után függetlenné vált Lengyelország is. Ugyanakkor Ausztriában természetesen megerősödtek a hazai agrárius körök, amelyek az osztrák mezőgazdasági termelés, valamint az osztrák élelmiszeripar érdekében léptek fel. Ez ugyan semmiképpen sem jelentette még azt, hogy már ekkor erőteljesen csökkent volna a magyar mezőgazdasági termékek ausztriai piaca, azt azonban igen, hogy ezen a piacon a világpiaci árak s a háború utáni felfokozódott világpiaci konkurrencia érvényesült. Az osztrák piac csupán a világpiaci áraknak megfelelő árért volt hajlandó magyar mezőgazdasági termékeket átvenni, ami súlyos csapás volt a magyar mezőgazdaság számára, holott legalább az elhelyezési piacok biztosítottak voltak. S legalább ilyen hátrányt jelentett az is, hogy Ausztria (valamint Csehszlovákia) saját élelmiszeriparát támogatva, elsősorban feldolgozatlan formában vette fel a magyar árut. Ez több évtizedes pangásra kárhoztatta a világháború előtti évtizedekben kiépült magyar élelmiszeripart, s hátrányos hatása megmutatkozott a mezőgazdasági termékeknek a korábbinál kedvezőtlenebb értékesülésében. Csehszlovákia esetében némileg más volt a helyzet. Nyugat-Szlovákia az első világháború előtti Magyarország legfejlettebb mezőgazdasági régiója volt, így az új államalakulat tulajdonképpen az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági szerkezetét örökölte: a fejlett cseh iparvidékek mezőgazdasági termékekkel történő ellátása elsősorban a saját termelésen nyugodott. Igaz ugyan, hogy a szlovákiai, egyszóval a saját belső termelés nem volt még képes ellátni Csehszlovákia teljes mezőgazdasági szükségletét, de perspektivikusan reális volt a magyar mezőgazdasági export számára az a veszély, hogy erőteljesen csökkenhet majd a kivitel mennyisége Csehszlovákiába, elsősorban az állati termékek vonalán. Ugyanakkor a magyar exportot természetesen itt is érintette mindaz a kedvezőtlen hatás, ami Ausztria esetében: a kivitel a világpiaci árakon történt, az új csehszlovák állam pedig erőteljesen támogatta hazai mezőgazdasági termelését és mezőgazdasági iparát. Megmutatkozott ennek a támogatásnak a következménye a magyar agrárexport mennyiségének egyenletes csökkenésében akkor, amikor ez az export még nem ütközött mesterségesen emelt védőfalakba, tehát 1924-1929 között. A magyar agrártermékek csehszlovákiai exportját azonban a fentebb ábrázolt gazdasági és gazdaságpolitikai körülményeken kívül egyéb akadályok is fékezték: a két ország külpolitikájának antagonizmusa. Ausztria vonatkozásában ez nem játszhatott szerepet. Csehszlovákia tekintetében azonban a magyar revíziós követelések, a magyar külpolitika többé-kevésbé nyíltan revíziós jellege azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a külpolitikának ezek az ellentétei bármikor átcsaphatnak gazdaságpolitikai térre. Ez történt meg, az 1920-as évek végén, amikortól a magyar agrárkivitel gyakorlatilag elvesztette csehszlovák piacát.
