Századok – 1984

KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: A magyar mezőgazdaság piacviszonyai és a német piac az 1920-30-as években 513

A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG PIACVISZONYAI 515 megkötött kereskedelmi szerződés Magyarországra nézve igen előnyös tartalma ellenére (a kereskedelmi szerződés az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország között nem tartalmazott állategészségügyi rendelkezéseket, azaz német részről lemondtak az állatbehozatal ellen alkalmazható legeredményesebb fegyverről, Németország a Monarchiát, s benne Magyarországot is e téren egyenrangúsította) sem került sor ekkor már nagytömegű magyar állatkivitelre. A Monarchia iparosodása és városiasodása gyakorlatilag korlátlan piacot teremtett a magyar mezőgazdasági termékek számára. Ez azért volt különösen fontos a magyar mezőgazdasági termelés számára, mert a Monarchia piacain nem a világpiaci árak érvényesültek. A Monarchia vámhatárain életbe léptetett védővámok, különösen 1907 után, amikor jelentősen emelték azokat, a magyar mezőgazdaság számára ugyanolyan húzóerőt jelentettek, ugyanúgy biztosították a világpiaci áraknál magasabb önköltség ellenére is a mezőgazdasági termelés modernizálásának feltételeit, mint a nyugat-európai államok, Franciaország, Belgium, vagy Németország esetében. A magyar mezőgazdaság így a Monarchia keretei között lényegében ugyanolyan előnyöket élvezett, mint amilyeneket a nyugati lengyel területek élveztek a német állam keretei között, s amelyeknek következtében azokon a területeken a mezőgazdasági termelés jóval fejlettebb színvonalú volt, mint pl. a keleti lengyel vidékeké, amelyek a vüágpiaci áraknak kitett orosz birodalom keretébe tartoztak az első vüágháború előtt. A magyar mezőgazdasági termelés színvonala így tulajdonképpen nem csupán a magyarországi belső piac felvevő kapacitásán, hanem a védett monarchiai piacokon nyugodott, a viszonylag magas termelési költségeket ez a piac fedezte. Ez a magyarázata annak, hogy a 20. század első felében a magyarországi termelési hozamok, amelyek a nyugat-európai színvonallal összehasonlítva természetesen alacsonyak voltak, már az európai és az Európán kívüli exportáló országok termelési színvonalát egytől egyig meghaladták. Magyarország mezőgazdasága azért termelhetett olyan színvonalon, amelyen termelt az első vüágháború előtt, mert kettős előnyt élvezhetett: exportáló országként a világpiaci áraknál magasabb árakat ért el. Annak ellenére, hogy mezőgazdasági termékeket exportáló ország volt, mezőgazdasága élvezte az ipari országokban biztosított vámvédelmet. Az Osztrák-Magyar Monarchia iparosodott nyugati fele tehát a magyar mezőgazdaság számára mintegy a belső piac szerepét játszotta. A magyar mezőgazdaság fejlődése, szerkezetének módosulása a századfordulón mégis a nyugat-európai úton haladt. Átformálódott az állattenyésztés,új, nyugati fajták honosodtak meg, s váltak lassan uralkodóvá, a szántóföldi növénytermesztés is jelentős mértékben átalakult, a takarmánytermesztés szerepe nőtt, a mezőgazdasági termelés szerkezetében az intenzív termékek (tej- és tejtermékek, hús,zöldség, gyümölcs stb.) mind nagyobb szerepet játszottak. Ugyanakkor a Monarchia piacaira a magyar mezőgazdaság termékei részben félig, vagy teljesen feldolgozott formában kerültek, ami jelentős, a saját igényeket messze meghaladó termelési kapacitásokkal rendelkező élelmiszeripart hozott létre Magyarországon. Ez növelte a magyar mezőgazdasági cikkek értékesülését. Míg pl. korábban főleg gabonát vittek ki Nyugat-Európába, a századfordulón a gabonakivitel nagy részéből már lisztkivitel lett a monarchiai piacokra.1 'Minderre 1. részletesen L. Gaál-P. Gunst: Animal Husbandry in Hungary in the 19th-20th centuries. Budapest, 1977. c. munka általam írt első fejezetét (11-63.), ahol további idevágó adatokat is találni.