Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kövér György: A brit tökepiac és Magyarország: az Angol-Magyar Bank 1868-1879 486
492 KÖVÉR GYÖRGY köszöntőjéből, amelyet igazgatótársaihoz intézett 1869 tavaszán: „Szerény vélemény szerint fő feladatunk oda hatni, hogy mi előbb éqük el teljes önállásunkat és függetlenségünket, hogy ne legyünk folytonos játszi labdája a bécsi pénzvilágnak és továbbá, hogy kiterjesztve figyelmünket gömbünk nevezetesebb pénzpiaczaira összeköttetéseink által egy oly álláspontot foglalhassunk el, hogy ne csak névleg, de tényleg legyünk egy nemzetközi bank — mert máskép lehetünk bár mindig egy kis ország hasznos bankja ám de nem lehetünk azzá a mit elérni ügy hiszem mindnyájan komolyan óhajtunk."27 (Kiemelés - K. Gy.) Az első közgyűlésen az is tisztázódott, hogy milyen hasznot remélhetnek a részvényesek a bank osztalékpolitikája révén. Már 1869. január 2-án felvehettek 5% előleget, s májusban megkapták a hátralevő hányadot, így végül egy 80 ezüstforint névértékű ideiglenes elismervény 8,24 ezüstforintot hozott. Mivel a bank üzletmenetét papírforintban vitte, a nyereséget „az 1868. dec. 31-i Londonra látra szóló (£10 = 120,30 ft) árkelettel" számították át font sterlingre, és az így kapott összeget fixen 1:10-hez arányban ezüstforintnak vették. így az ezüstforint az osztalék elszámolásakor névlegesen szerepelt a font függvényeként. Másfelől azonban az ezüstforintnak a bécsi tőzsdén jegyzett belföldi árfolyama is volt, ami a papírforinthoz képest jelentős ázsiót mutatott. Ez szintén megjelent a bank alaptőkéjében (1868. december 31.: à 117,5). Az ezüstforint ázsiójának alakulása (amely mellesleg 1868-ban átmenetileg aláhanyatlott) így eléggé fontos szerepet játszott a bank és a monarchiabeli részvényesek várakozásaiban. Az ezüstforint árkeletének újbóli emelkedése (1870. december 31.: á 121 frt 75 kr) formálisan megnövelte azt a tőkeösszeget, amellyel a bank mérlegszerűen gazdálkodhatott. Ez azonban ugyanolyan látszatgazdagodás volt, mintha egyik zsebünkből a másikba raknánk át a pénzünket. A mérleg-számlában a passzívák között nyilvántartott ún. árkelet-számla a nyereség-veszteség kimutatásban szintén kellett, hogy szerepeljen a teher oldalon. A banküzem szempontjából azonban egy szolid üzletpolitikával külföldi valutában gyümölcsöző, ezüstben befizetett részvénytöke egy részének kipótlására, nagy értékpapírbirtokkal kellett rendelkezni" (hangzott az igazgatóság indoklása az 1871. májusi közgyűlésen).2 8 Az alaptőke biztosítása érdekében tehát nagy rizikót kellett vállalni, hiszen az értékpapírtárca ki volt téve a tőzsdei árfolyamhullámzásnak. Nem véletlen tehát, hogy már az 187 l-es közgyűlésen felvetődött az alaptőke osztrák értékű papírforintra konvertálása, hiszen a bank az értékpapírszámlán 162 ezer forintos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, s az osztalék is 5 ezüstforintra esett vissza. J. Breyer részvényes konverziós indítványát ekkor még elvetették, viszont az alapszabályok módosításával az alaptőkét az 1870. december 31-i pénzárfolyam szerint számolták el a mérlegben, egyúttal a tiszta nyereségből „a netalán előforduló nagyobb ezústágio különbözetek fedezésére" egy külön tartalékalapot képeztek, „mely az alaptőke jellegét vette fel". Ez nyersen azt jelentette, hogy az ezüstben számított 4 millió forint a következő éwégi mérlegekben (à 121 frt 75 kr) 4 870 000 o.é. forintként szerepelt (függetlenül az ázsió további alakulásától). Az osztalékot viszont továbbra is „az illető részvényes kívánalmához képest osztrák, vagy a mindennapi árfolyam szerint angol értékben" fizették. 2 7 OL Ρ 263 Széchenyi család iratai VII. k. 304. sz. 30. cs. 28 OL FIK Κ 168. 129. cs. (23-1875-12 246) Az A-MB 1871. máj. 17.közgy.
