Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kövér György: A brit tökepiac és Magyarország: az Angol-Magyar Bank 1868-1879 486
A BRIT TÖKEPIAC ÉS MAGYARORSZÁG 493 1872 azonban újabb változásokat hozott. Egyrészt éves átlagban a papírforinthoz viszonyított ezüstázsió 109-re zuhant, másrészt - igaz, némi eltolódással — a font bécsi váltóárfolyama is mélypontra süllyedt.2 9 Mint láttuk, az előző az alaptőke, az utóbbi az osztalék szempontjából bírt jelentőséggel. Az előbbi az arany-ezüst relációban bekövetkezett kezdődő elmozdulás következménye volt (az 1867-71 közötti 15,58 körüli arányhoz képest 1872-ben 15,63), bár a zuhanás mértékét ez önmagában nyilván nem magyarázhatja. Komoly befolyással volt az eseményekre az is, hogy Franciaország a poroszoktól elszenvedett veresége miatt fizetendő hadisarcot két évvel a megszabott határidő előtt kifizette, aminek hatására egész Közép-Európára újabb pénzbőség köszöntött.3 0 Az ezüstázsió zuhanása nem fenyegette az Angol—magyar bank alaptőkéjét, hiszen a mérlegben az 1870.decemberi 21 3/4%-os felárral számolták el. Az 1872-es közgyűlésen az igazgatóság azt is kijelentette, hogy az előző évben elhatározott külön tartalékalap javadalmazására azért nem utaltak nagyobb összeget, mert a részvénytőke elszámolási módja miatt fennálló mintegy 87o-nyi ezüst agio mellett tényleg egy a befizetett alaptőkének 13%-ját képező tartalék létesült, a pénzpiac általános állása mellett pedig az ezüst-agionak nagyobb mértékű emelkedése alig várható"31 Ugyanekkor egy Pfeiffer Ignácz nevű részvényes ismét felvetette „az ezüstre szóló társulati alaptőke papírpénzre leendő átváltoztatását" és ezt a „bank virágzására nézve előnyösnek tartotta". Az igazgatóság nevében a bank elnöke, Széchenyi Béla azzal érvelt, hogy a konverzió „mindeddig nem látszott még időszerűnek, s nehezítve is volt azon körülmény által, hogy a részvények nem kis része Angliában lévén elhelyezve, úgy az ottani részvényesek érdekeire - mint általában a bank nemzetközi jellegére" kellett nagy figyelemmel lenni. (Kiemelés - K. Gy.) Kijelentette, hogy az igazgatóság „mihelyt annak időszerűségéről meggyőződött" rendkívüli közgyűlést fog összehívni a konverzió elhatározására. Az 1872. október 15-ére összehívott rendkívüli közgyűlésen meg is született a döntés. Az angliai részvényesek érdekeire ugyan ez évben is tekintettel kellett lenni, viszont épp a font bécsi váltóárfolyamának alászállása miatt remélhető volt, hogy az 1872-ben kifizetett igen magas osztalékból (11 ezüstforint) a briteknek több késztetése támad, hogy a nyereséget osztrák értékben, a Monarchiában realizálják. A bank számára is előnyösnek tűnő tranzakcióval a konverziót alaptőkeemeléssel kapcsolták egybe. A kibocsátott részvények száma 100 000-re emelkedett, a névértékből pedig papírpénzben 8 000 000-ra nőtt a befizetés. A régi ideiglenes elismervények tulajdonosai (ezüst ft, ül. £) ugyanannyi osztrák értékre szóló (80 ft) ideiglenes elismervényt kaptak cserébe. Mivel az ezüstforintnak még mindig ázsiója volt a papírforinthoz képest, ez a művelet nem volt más, mint az árkelet-differencia áthárítása a részvényesekre. Nyilván "Hogy a két jelenség között nem lehet közvetlen összefüggést keresni, azt már az 1872—76 közötti események is bizonyítják, amikor „valutánk londoni árfolyama . . . nem követte az ezüst depreciációját" Jankovich: i. m. 463, 492. ill. 643; valamint L. B. Yeager: Fluctuating exchange rates in the nineteenth century: the experiences of Austria and Russia in. Monetary Problems of the International Economy. Chicago and London 1969. 62-79. 30 W. O.Henderson: The Rise of German Industrial Power 1834-1914. London 1975. 162. 3 'Cg 1876 AZ A-MB 1872. április 22-i közgyűlésének jegyzőkönyve. s/TW
