Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 465 erre még később visszatérünk -, de a belső felhalmozás előrehaladása az eddig meglehetősen gyenge belső pénzintézeti hálózat és bankszektor megerősödését vonta maga után. Nem véletlen, hogy Oroszországban az állami beavatkozást, a külföldi tőkét említik mint a gazdasági fejlesztés fő előmozdítóit, és viszonylag háttérbe szorul a bankok szerepe, mely pedig — mint ismeretes — Közép-Európában és mi több, Magyarországon oly jelentős volt. Nem szorul külön magyarázatra, hogy 1860 előtt a hitelrendszer mint ilyen, lényegében nem létezett Oroszországban. Ha a piac állapotától, a gazdaság és tőkefelhalmozás általános szintjétől eltekintünk, akkor is elég arra utalni, hogy a hitelezés általános szabályai vagy pontosabban megkötöttségei olyanok voltak, hogy azok inkább gátolták, semmint előmozdították volna a tőkefelhalmozást. Igaz, 1860 után e területen is megindult a modernizálás, de hasonlóan más szektorokhoz, nem kevés megkötöttség mellett. A bankélet középpontjában az Állami Bank állt, mely a jegykibocsátás monopóliumával rendelkezett, de csak 1894 után, mivel korábban a kincstár és a kormány intézte azt.6 2 De az Állami Bank, eltérően a nyugati típusú központi bankoktól, az állam (pénzügyminiszter) közvetlen ellenőrzése alatt állt és közvetlenül is nyújthatott hiteleket a gazdaság különböző szektorainak. Az Állami Bankhoz kapcsolódott a Paraszt Bank és a Nemesi Bank, melyek közül 1905-ig inkább csak az utóbbi funkcionált és a nemességnek juttatott hiteleket. A nyugati típusú kereskedelmi bankok viszont rendkívül lassan terjedtek el Oroszországban 6 3 Igaz, már 1864-ben sor került az első ilyen típusú bank létrehozására, de ennek pénzügyi ereje még jelentéktelen volt. 1873-ban már 33 részvénytársasági bank működött, ezt követően azonban terjedésük lelassult nemcsak a rossz konjunktúra, de az állam aggodalmai miatt, mely tartott a túlságosan kiélezett versenytől. Ennek következtében 1900-ban is csak 43, de 1913-ban is csak 50 ilyen intézet volt, igaz, még 1900-ban csak 274, a háború előtt már 778 vidéki fiókkal.6 4 Ezen bankok között viszont már komoly nagy bankok is voltak, háromnak a vagyona 100-150 millió, három másiknak 60—75 millió rubel között mozgott. Ez a 6 vezető nagybank 1900-ban az összes vagyon 46, 1913-ban 55%-át ellenőrizte. Jóllehet 1909 és 13 között valamennyi bank vagyona közel megháromszorozódott, azok, melyek a századfordulóig erősen a külkereskedelemhez kapcsolódva még vezető helyet töltöttek be a bankok között, mint a pétervári Volga-Kama Bank, vagy a Moszkvai Kereskedők Bankja, a századforduló után már visszaestek a modern típusú bankok mögött, amelyek nemcsak tevékenységükben tudták egyesíteni a letéti bank konzervatívabb típusát az 62 A. P. Pogrebenskij : Ocherki ekonomiki Rossia perioda monopolisticseskogo kapitalism. Moszkva 1954. 132. 63 F. I. Gingyin: Russzkije kommercseszkije banki. Iz isztorii finanszovo kapitalavRosszii.Pod redakciej akad. Sz. G. Sztrumilina. Moszkva, 1948. 33. A bankok korlátozott szerepére utal a forgalomban lévő pénzmennyiség és a bankoknál lévő betétek aránya: 1870 88-12 1895 78-22 1885 81-19 1900 70-30 H. Barkai: The Macroeconomics of Tsarist Russia in the Industrialization Era: Monetary Development, the Balance of Payment and the Gold Standard. Journal of Economic History, 1973. ''Olga Crisp: Russia 1860-1914. - In: Banking in the Early Stages of Industrialization. A Study in Comparative Economic History by Rondo Cameron, Olga Crisp, Hugh T. Patrick and Richard Tilly. New York-London-Toronto, 1967. 201-202. 3*
