Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
464 RÄNKI GYÖRGY az 1905. évi forradalmi kísérletbe torkollott. Az orosz forradalom akkor tört ki, mikor az uralkodó osztályon belüli ellentétek is magas feszültségre jutottak, és a földesurak ellentmondása a Witte-rendszert is megbuktatta - éppen a súlyos agrárproblémákra utalva. Witte a súlyos helyzetből való kiutat a mezőgazdaság további reformjában, a feudális maradványok további felszámolásában, egy tisztán kapitalista mezőgazdaság megteremtésében látta. Mások az állandó parasztlázadásokat, ipari sztrájkokat egy konzervatív politikával akarták leküzdeni, melynek középpontjában a falunak nyújtott segítség oly népszerűnek tűnő jelszava állott. Segítség a falunak, azaz segítség a földbirtokosnak, az orosz állam tradicionális támaszának. 1905 őszén Wittét felfelé buktatták. Világos volt, hogy gazdaságpolitikájának vége. A konzervatív politika sikertelenségét azonban hamarosan az 1905-ös orosz forradalom bizonyította. Mindez végül is a reformokban természetesen ismét kikényszerítette azon reformok egynémelyikét, melyeket már Witte is javasolt. És ha a századforduló utáni súlyos gazdasági problémák egy nemzetközi dekonjunktúra az orosz belső problémák által súlyosbított változatot jelentették, úgy a nemzetközi konjunktúra újabb hullámában az orosz gazdaság is nekiindult az első világháború előtti gazdasági fejlődése utolsó nagy szakaszának. Az 1908 után kibontakozó gazdasági konjunktúrában — melyet politikailag a cári önkényuralom néhány reform árán történő ideiglenes megszilárdulása kísért — mindazok az elemek jelen vannak, melyek egy átfogó, az ország valamennyi fő szektorát érintő fejlődést jeleznek. A századfordulótól 1913-ig terjedő szakasz, különösen annak utolsó évei, a mezőgazdasági szektor valamely fellendülésére utaltak. Nyilván könnyebbültek a parasztok terhei, miután az 1905-ös orosz forradalmat követően a cári kormány elhatározta magát a földbirtok-megváltás fizetésének beszüntetésére. Az agrárárak, melyek a század utolsó éveiben az amerikai verseny következtében visszaestek, 1906 után erősen emelkedtek. Ennek következtében lényegesen javult a mezőgazdaság vásárlóereje.60 Ez az időszak, mikor a mezőgazdasági termőterület mintegy 10%-kal, 88 millió gyeszjatyináról 96 millió gyeszjatyinára emelkedett. Tekintettel arra, hogy a gabonával bevetett terület valamivel csökkent, a gyapot, a napraforgó cukorrépa, dohány vetésterülete növekedett, és hasonlóan emelkedett a takarmánynövények vetésterülete is. Oroszország gazdasági helyzete egésze szempontjából a leglényegesebb momentum az volt, hogy egy évtized alatt értékben 60%-kal újból növelni tudták a mezőgazdasági exportot, melyet ugyan még változatlanul közel 60%-ban a gabona uralt, de mégis ez az első időszak, mikor a mezőgazdaság más terményei fokozódó súllyal kapnak helyet a mezőgazdasági exportcikkek között.6 1 A mezőgazdasági árak emelkedése, ha ugyan nem változtatott alapjában a belső piac helyzetén, mindenesetre az eddiginél erősebb szerepet juttatott a belső piacnak az orosz gazdaság egész fejlődésében. Bár túlzásnak tartjuk Gerschenkron véleményét, aki szerint míg 1905-ig az orosz gazdasági fejlődés a paraszti kényszerexporton alapult, 1906 után inkább a nyugati fejlődés irányában haladt, melyet csak a háború és a forradalom szakított félbe, mégis a belső piac megerősödésének figyelemre méltó jelei mutatkoztak ebben az új szakaszban. A külföldi tőke jelentősége ugyan változatlanul fennmaradt — mint 6 "R. Portai: i. m. V. Blackwell: Russian Economic Development from Peter the Great to Stalin. New York, 1974. 61 Ljascsenko: i. m. Tom II. 282. és 414-415. (lásd az I. táblázatot).
