Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
463 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 a nemzetközi konjunktúra törése, és néhány igen rossz termés és az ebbó'l következő éhínség eredményeként következett be. Az állami kereslet, mely a vasútépítés, a fegyverkezés és más eszközök révén a gyenge belső piacot helyettesítette, és a nehézipari fejlődést előmozdította - mi több, a könnyűiparra is továbbgyűrűzött — nehezen volt tartósan fenntartható. Az államháztartás egyensúlyban tartását ugyanis már nagyon is kikezdte a gabona világpiaci áresése, mely óriási exportmennyiséget lényegében azonos exportbevétel mellett követelt. Az állami bevételek fokozása tehát az állami kereslet fenntartásának, és ezáltal a belső tőke képződésének sine qua non-jának bizonyult. Az állam a tömegfogyasztási cikkekre vetett fogyasztási adókkal, az állami monopóliumokkal igyekezett a bevételeket fokozni, annál is inkább, mivel jövedelemadóból nem nagyon tudta, vagyonadóból nem akarta ezt tenni. A fogyasztási adókból származó bevételek általában az állami jövedelmek 1/3-ára rúgtak, a Witte által bevezetett alkoholmonopólium további 25%-át tették ki a költségvetés bevételeinek. Mindezt még kiegészítette az állami monopóliumok és birtokok bevétele. Ezzel szemben az egyenes adók legfeljebb a bevételek 10%-át tették ki.58 Közvetlen jövedelemadó nem volt. A földadó nem progresszív, hanem inkább regresszív volt, és inkább a szegény parasztot, mint a gazdag földesurat sújtotta. Pedig a parasztnak még a század elejéig, a jobbágyreform után birtokába került föld után is kellett adót fizetnie. Mindez azonban még mindig nem volt elegendő az orosz államháztartás egyensúlyban tartásához. Ezért mindenekelőtt a vasúti beruházások fedezésére külföldi tőkéhez fordultak, melyet kisebb mértékben 1861 — 1881 között mintegy 250 millió rubel értékű államkölcsön felvételével egészítettek ki. Igaz, hogy 1880 és 1900 között az államháztartás egyéb költségeire nem vettek igénybe külföldi tőkét, de a vasúti kölcsönök, valamint a régi kölcsönök kamatai és tőketörlesztése az államháztartást erősen igénybe vette, illetve egyre növekvő kereskedelmi mérleg-többletet kívánt, hogy a fizetési mérleg tartós passzivitását elkerüljék. Mindez különösen érzékennyé tette az egész orosz gazdaságot a külföldi konjunktúrára, és ennek következtében vált súlyos hatásúvá a századforduló utáni depresszió, valamint a külföldi tőkebeáramlás leállása. Világosan bebizonyosodott, hogy megfelelő belső piac és tőkeképződés nélkül a külső tényezőkre épülő gazdaságfejlesztés előbb-utóbb megakad, ha nem képes a belső tényezők felgyorsításával megfelelő ellensúlyozó erőket létrehozni. A gazdasági fejlesztés ugyanis állandóan küzdött a fizetési mérleg súlyos zavaraival, és lassan kezdett kialakulni az a gyakorlat, hogy az esedékes kamatokat és törlesztést plusz az importot már nem lehetett a kereskedelmi mérleg többletéből fedezni, tehát újabb hiteleket kellett felvenni. Ennek azonban ad infinitum való folytatása aligha volt elképzelhető. A századforduló utáni rossz termések, mivel az exportot nem akarták csökkenteni, belső éhínséget okoztak. Ez a belső feszültséget úgy fokozta, hogy megkérdőjelezte a követett gazdaságpolitika helyességét. Az exportnehézségek ugyanakkor abban a pillanatban jelentkeztek, mikor a századforduló utáni válság következtében a hitelezési feltételek is megnehezültek és úgy tűnt, jóval nehezebbé válik külföldi hitelhez jutni, mint korábban.5 9 Nem véletlen, hogy a századforduló körül a ciklikus depresszió annyira kiélezte a társadalmi feszültséget, hogy végül is 5 8 Ljascsenko: i. m. Tom II. 190. "Ezekre a hitelezési nehézségekre lásd: Β. V. Ananyics: Ruszszkoje szamogyerzsavije i vnyesnyije zajmii ν 1898-1902 gg. - In: Iz isztorii imperializma ν Roszszii. Moszkva-Leningrád, 1959. 183-218. 3 Századok 1984/3
