Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Lugosi Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság 361
378 LUGOSI GYÖZÖ Ι malgas személyekre, akik nevére hat-nyolc évi távolságból (vagy esetleg néhány feljegyzés alapján) emlékezett. Kétségtelen, hogy a gróf ott, ahol saját — a Flacourt-könyvben találtaktól eltérő — ismeretekkel bírt, a maga tapasztalatait részesítette előnyben, és ,.korrigálta" a francia szerzőt. Nem véletlen, hogy az antanosy-kéhoz képest jóval egyszerűbb szervezeti formákat mutató betsimisaraka partszakaszon Benyovszky csak két szintről, a legfelül és a legalul lévőkről rendelkezett ilyen tudással. így például Flacourt-nak a királyi tisztet jelölő Ompiandrian (korrekt malgas formában: Mpiandriana), illetve Dia η Bahoüache (Andríambahoaka) kategóriáit a gróf az ampansacabé (ampanjakabé) névvel cseréli fel. Ez az elnevezés nyugati, sakalava hatásra, pontosabban a keletkezési sorrendben második sakalava királyság, Boina 18. századi expanziójának hatására terjedt el általánosan a szigeten, így a betsimisaraka népcsoportoknál is. A király, uralkodó megnevezésére korábban elegendő volt a mpanjaka (pizaka, mpazaka) kategória is, sőt — a Matacassi-ban említetteken kívül — használatos volt „király" jelentésben az andriana név is, a szintén sakalava Menabe királyságban a mpanito stb. Boina-ban a Zafimbolamena királyi dinasztia szigorú endogám házasodása eredményeként az uralkodásra kész „hercegek" sora állt mindig tartalékban, általában egész tartományok élén, mpanjaka-i jogokkal és címmel. Az ampanjakaöe elnevezés a legfőbb uralkodót volt hivatva a többi mpanjaka-tól megkülönböztetni, ezek fölé emelni a „be" ('nagy') epitheton révén. Az Antongil-öböl vidéke (tehát a betsimisaraka „törzs" területének északi része) a 18. sz.-ban Boina sakalava urainak szuverenitása peremén helyezkedett el; egyes időszakokban azok formális (bár sosem tényleges) uralma alatt is állt. Az ampanjakabé kategóriáihoz hasonlóan sakalava átvételből származik Benyovszkynál a rabszolga jelentésű ampouria fogalom szerepeltetése is, a sziget túlnyomó részén — talán csak éppen Boina kivételével — a Flacourt által is említett andevo (Flacourt: „ondeve") elnevezés volt használatos.*8 Az emlékiratok „Függelékéében található leírás többi része is Flacourt adatainak — sőt: mondatainak — átvételéből ered. Soroljunk fel néhány példát, mielőtt a zafi-raminia eredetmonda kérdésére térnénk rá: „A madagasszok hiedelmei" [Croyance des Madagasses] címet viselő szakasz így kezdődik Benyovszkynál: „A madagassz nemzet egy Felsőbb Lényben hisz, amelyet Zahanhar-nak nevez, ami mindenek teremtőjét jelenti. Tiszteli, imádja, ám semmiféle templomot nem állít számára, és még kevésbé helyettesíti bálványokkal."59 Ez a közlés nem más, mint Flacourt következő gondolatmenetének elismétlése: „A nemzet, amelyről szólni kívánok, egy Istent hisz, minden dolgok teremtőjét, tiszteli, imádja, és nagy tisztelettel beszél róla, s neki a Zahanhare nevet adja.'"50 Közvetlenül az idézett sorok után Benyovszky — persze anélkül, hogy Flacourt nevét megemlítené — vitatkozik is a francia szerzővel, aki szerint a bennszülöttek az ördögben - mint a rossz teremtőjében — is hisznek és neki áldoznak.6 1 S!Vö. Louis Molet: Le vocabulaire concernant l'esclavage dans l'ancien Madagascar. In: Perspectives nouvelles sur le passé de l'Afrique noire et de Madagascar. Mélanges offerts à Hubert Deschamps. Paris. 1974. 45-65. s 9 Les Mémoires et Voyages... I. m. 378. 6"Histoire de la Grande Isle de Madagascar... I. m. 1. lapszámozás nélküli oldaL U.ez: COACM. Tome VIII. I. m. 10. 61 „Azt állították erről a nemzetről - írja Benyovszky -, hogy áldozik az ördögnek is; ez azonban tévedés, mert az áldozati állatnak az a darabja, amelyet rendszerint a tűzbe dobnak, nem az
