Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Lugosi Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság 361
BENYOVSZKY MÓRIC ÉLETÚTJÁRÓL 373 után, amely pontot tett az első francia gyarmatbirodalom „látványos" összeomlási folyamatára,4 3 a szanálásra ítélt Kelet-indiai Társaság örököse Bourbonon és Isle-de-France-on is a király lett. Az újonnan kinevezett kormányzók hajlottak a száz évvel korábbi módszerek felelevenítésére. 1767-ben a versailles-i kormány jóváhagyta de Modave báró gyarmatosítási tervét, amely kis anyagi befektetéssel nagy hasznot ígért Madagaszkáron. Érdemes kissé hosszabban idéznünk de Modave-nak a miniszterhez intézett felterjesztéséből, mert feltűnően hasonlít Benyovszky néhány évvel későbbi leveleire ... „Azzal hízeleghetek magamnak, uram — írja a báró —, hogy ön mélységesen meg van győződve annak szükségességéről, hogy meg kell kezdeni egy nagyméretű telep alapjainak lerakását Madagaszkáron... Soha egyetlen vállalkozás nem került üyen kevésbe, és nem kecsegtetett ennyi haszonnal. Az ország földje rendkívül termékeny, különösen ami a gabonafélék termesztését illeti, amelyeket oly előnyösen és a fajták oly változatosságában biztosíthatna, mint egyetlen más vidék sem. A gyarmat ebben az igen lényeges tekintetben biztosítani tudná saját szükségletét, sőt képes lenne exportálni is az Isle-de-France, valamint az indiai telepeink ellátására. Megjövendölhetem, hogy öt éven belül a madagaszkári telepítés a királyságból (Franciaországból, L.Gy.) érkező tíz hajórakomány mennyiségű vagy 8000 hordónyi áruféleséget fogyasztana el, amelyért a madagaszkáriak termékeivel fizetne. Nem volt még terv, amelynek megkísérlése ilyen kevésbe került volna."4 4 Cultru szerint, Benyovszky számára de Modave tervei „prototípus" gyanánt szolgáltak azoknak a fantasztikus jelentéseknek a megfogalmazásánál, amelyeket - vállalkozása eredményességét bizonygatva és persze újabb kölcsönökért folyamodva - Madagaszkárról a versailles-i minisztériumba küldözgetett. De Modave 1768 és 1771 közötti kísérlete más szempontból is érdekes. Színhelye — ismét - Anosy (Fort-Dauphin környéke) volt, és Benyovszky kétségtelenül tudott kudarcáról; a gyarmatügyi miniszter, de Boynes megbízólevelében szó is esik róla.4 5 A gróf a két sikertelen kísérlet ismeretében dönthetett úgy, hogy a maga részéről az északi partszakaszt, az Antongil-öblöt választja vállalkozása színhelyéül. Annak ellenére tett így, hogy az Isle-de-France-iaktól azt is tudnia kellett·, a klíma itt egészségtelenebb, mint a száraz déli partszakaszon. Elgondolkoztató továbbá az is, hogy Benyovszkyhoz hasonlóan de Modave is a mascareignes-i vezetés támogatásának — mindenekelőtt a cserekereskedelemhez szükséges árualap biztosításának — hiányát jelölte meg kudarca legfőbb okául. Benyovszky konfliktusa a mascareignes-i francia telepesekkel A Benyovszky iránt pozitívan elfogult ifj. Jankó János így summázta a századfordulón a gróf ellentétét az Isle-de-France-i colonokkal: „... Iste-de-France fenyegetve érezte magát, eddig ő vezette Madagaszkárt, a viszonyok fejlődése, Benyovszky sikerei most azt ígérték, hogy Isle-de—France összedől (sic!), Madagaszkár fogja vezetni azt, s megindult Benyovszky ellen az alattomos aknamunka, mely a franciaországi trónváltozás-4 3 A néhány évtizeddel korábban még 10-13 millió km2 területű és 30 milliós lakosságú birodalom ekkorra kevesebb, mint 40 ezer km2 -re és kb. 400 ezer lakosra zsugorodott. Vö. Xavier Yacono: Histoire de la colonisation française Paris. 1969. 14.: Salgó László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp. 1977. 13-14. 4 4 Idézi : P. Cultru. i. m. 51-52. 4 5 Vö. Jókai M. : i. m. II. k. 419.
